NINCS IDŐ TÖKÖLŐDÉSRE.

Új idők, új szelek fújnak a gazdaságban és a társadalomban. Ez mindig egy új esély a
megújulásra, új célok kitűzésére, új üzleti és karrier irányokra.
Itt az idő az új tervekre!

Ezekhez pedig megújult teremtő erőre és eszközökre van szükség.
A siker egyik alapvető titka a gyorsaság. Ki milyen gyorsan reagál most az élet kihívásaira?

Aki stabil marad – ami a tudásának és annak az erőnek köszönhető, ami hajtja és motiválja az
életben – az minden körülmény között képes megfelelően reagálni az élet kihívásaira, és képes versenyben maradni, versenyelőnyre szert tenni, és sok győzelmet elérni.

Amikor a tudás és az erős belső motiváció, hajtóerő hiányzik, vagy már elkopott, akkor bizony leteperhetnek a körülmények. Így lehet, hogy észre sem veszed a lehetőségeket, lehetséges új
irányokat, amik körül vesznek téged, és amik mindig ott vannak, bármilyen nehéznek tűnnek is a dolgok körülötted.

Vannak iparágak, amelyekben most különösen nehéznek tűnnek a dolgok, nincsenek kirajzolódva az állapotok, és talán reménytelennek tűnik, hogy hova vezetnek a folyamatok.

Az is lehet, hogy nem tudsz választani, mi lenne igazán jó neked, vagy a cégednek.
Főleg akkor, ha azokban az iparágakban próbálsz jól boldogulni, amelyekben olyan
bizonytalannak tűnik most minden.

Ilyenkor nem elég csak megtalálni a hajtóerődet, a céljaidat, de meg kell találnod a megfelelő
eszközöket is.

Meg persze keményen kell dolgozni és konzekvensen, kitartóan haladni az úton, ami elvihet a sikerhez.
Lépésről lépésre.

Ilyenkor mindig jól jöhetnek megbízható, erős, és pozitív rezgésű társak. Csapatban mindig
minden hatékonyabban működhet. Egymás sikere lesz a kulcs a közös eredményekhez és
örömteli győzelmekhez.

Ha most épp úgy érzed, hogy nincs a közeledben olyan erős csapattárs, aki megfelelően tudna
támogatni a fentiekben, de jól jönne Neked vagy a vállalkozásodnak egy gyors, erőteljes beindítás, vagy jól jönne a megújulás, esetleg egy újratervezés, akkor keress bátran, szívesen meghallgatom, hogy mire van szükséged, mi az, amire megoldásokat akarsz.

Hívj bizalommal, én szívesen veszem!

Barátsággal:
Bacsa Andras
+36 30 936 5092

RÁFÁZOL HA CSAK ELVÁRSZ. 

Sokszor kell azt az óriási tévedést tisztáznom vezetőknél, hogy “ő bizony elvárja a munkatársaitól azt, hogy ….”, de azok egyszerűen nem csinálják meg a dolgukat, vagy nem megfelelően csinálják meg azt.
 
Először is, ha megnézzük azt a szót, hogy “elvárom”, akkor szemet kell szúrjon, hogy aki csak elvár, az bizony várakozik, ahelyett, hogy proaktívan cselekedne. 
Amikor pedig valaki passzívan csak várakozik valamire vagy valakire, akkor felveszi azt az álláspontot, hogy annak a valaminek vagy valakinek a hatásává válhat. 
Ő azt dönti el, hogy – csúnyán de őszintén mondva – áldozati szerepet vesz fel, mert az, aki hatása valakinek vagy valaminek, az bizony áldozatává válhat annak.
 
Egy vezető pedig sosem várakozhat, és sosem válhat mások, vagy a körülmények áldozatává. Egy vezetőnek aktívan fel kell vállalnia a felelősséget, hogy bármely helyzetben ő az, akiről a csapata jó példát kell vegyen, őt kell követnie. 
A vezetés nem egy passzív tevékenység, hanem egy állandó éber és tudatos felelősségvállalás és irányítás, ami nélkül sosem lesz jó és sikeres egy menedzsment.
 
Ezért a jó vezető proaktívan eléri, hogy a dolgok megtörténjenek, az eredményeket elérjék, és a saját kezébe veszi az irányítást . (Ez nem egyenlő azzal, hogy ő csinálja meg azt, amit másnak kellene.) 
Nem várakozik, hanem tesz, cselekszik, és már a problémák felmerülése előtt kezdeményez. Elvárás helyett megköveteli és kontroll alatt tartja azt a területet, ami az ő hatásköre.
 
Aki ennek megfelelően vezet és menedzsel, az nagyon kicsi eséllyel válik áldozattá, mert ő az, aki megszabja a dolgok működését, és ő az, aki az irányítást a kezében tartja, így nagy eséllyel sikeres és eredményes lesz. Amikor ez történik egy csapatban, akkor az ő hozzáállása és vezetési módja másolódni fog, mert a jó példa képes gyorsan elterjedni, hiszen ki az a bolond, aki ne akarna ugyanolyan sikeres lenni, mint ő? (Ez alól csak egy romboló, és nem oda való csapattag a kivétel, de őt egyszerűen ki kell rúgni.)
 
Követeld meg, és aktívan érd el az eredményeket, ne csak passzívan elvárd, hogy azok valahogy megtörténjenek!
 
Barátsággal:
Bacsa András
+36309365092

SEMMIT NEM FOGSZ ELÉRNI, AMI A KOMFORTZÓNÁDON KÍVÜL VAN.

A fenti gondolat a magyarázat arra, hogy miért nem kapja meg valaki azt, amire vágyik, ami után sóvárog. Amikor megvizsgálod, hogy azok a dolgok vagy eredmények, amikkel rendelkezel vagy amiket elértél, miért lettek a tiéd, azt láthatod, hogy vagy azért, mert már eleve a komfortzónádon belül estek, vagy azért, mert hajlandó voltál átlépni, áttörni ennek a zónának a határát, és így megszerezni azt, amit akartál.
 
DE! Sosem lesz a tiéd az a dolog vagy eredmény, ami meghaladja a komfortzónádat.
A sikert a sikertelenségtől az választja el, hogy egy személy hajlandó-e arra, hogy átlépje a saját komfortzónájának a határait. Akiben benne van a szándék és kitartás, hogy önfegyelemmel átrángassa saját magát ezeken a korlátokon, ő ezzel szabadjára engedi a saját képességeit, és bármit képes lesz elérni, amit szeretne.
 
Aki most arra gondol, hogy ez csak egy kamu motivációs duma, neki tudnia kell, hogy pontosan ez a gondolata az indok saját maga számára ahhoz, hogy ő miért ne menjen neki felgyűrt ingujjal a saját komfortzónája áttörésének. Ő ezzel állítja meg önmagát.
Ez annak az önigazolása, hogy miért ne kelljen neki kemény áldozatokat meghoznia, hogy elérhesse és birtokolhassa azokat az álmokat, célokat, eredményeket, amikre vágyik.
 
A vágy önmagában csak reménykedés, amely sosem fog megvalósulni, ha nincs mögötte tényleges hajlandóság és tiszta szándék, amely egyben párosul a kitartó, következetes és fegyelmezett cselekvéssel. 
Illetve azzal a hajlandósággal, hogy lépésről lépésre, napról napra egyre kijjebb toljuk a saját komfortzónánk határait.
 
Ehhez persze meg kell változtatnunk az addigi gondolkodásunk, az addigi működésünk és cselekvésünk, mert ezek az automatikus gondolkodási és viselkedési sémák, minták okozzák azokat a korlátokat, amik miatt sosem fogjuk elérni azt, amit akarunk.
Így sosem fogunk rendelkezni azzal, amire vágyunk, illetve nem fogjuk elérni azokat az eredményeket, amiket birtokolni akarunk. 
 
MINDEN, AMIRE VÁGYSZ, DE NEM A TIED, CSAKIS A SAJÁT KOMFORTZÓNÁDON KÍVÜL TALÁLHATÓ.
Bontsd le ezeket a korlátokat, és szabadítsd fel az álmaidat és önmagadat!
 
Barátsággal:
Bacsa András

CSESZHETJÜK, HA NEM TUDJUK, HOGY MI A BELSŐ HAJTÓ CÉLUNK. 

Biztosan ismerősen csengenek a következő mondatok. “Nincsen meg a célom.” vagy “Már megvalósítottam, amit akartam, belefásultam, és nem találok újabb célt.” 
 
Valójában mit is értünk azon a néha álomszerűen és ködösen hangzó dolgon, hogy Cél?
 
Amíg ezt valaki nem tisztázta le, addig egy teljes életet tölthet zűrzavarban, kétségekben és önmarcangolásban. Pedig csak egyszerűen utána kellene nézni és megérteni, hogy mi is az, ami után sóvárognak, vágyakoznak, küzdenek az emberek, és amiért képesek egy tejes életet vagy akár vagyont is feláldozni, hogy keressék, kutassák azt a sokszor megfoghatatlannak tűnő dolgot, amit Célnak nevezünk.
 
A következő pár gondolat ebben nyújthat segítséget.
 
Azt mindenki tudja, hogy a “csap” szónak vannak olyan teljesen eltérő jelentései, amelyeket ha összekevernénk, és rossz értelemben használnánk, akkor ennek zűrzavaros és kellemetlen eredményi lennének különböző helyzetekben.
 
A “cél” szónak szintén vannak olyan eltérő jelentései, amiket sajnos sokan teljesen összekevernek, és ez nagy nehézségeket okoz a boldogulásukban legyen az magánélet, üzlet vagy karrier.
 
Az angol nyelvben van két olyan eltérő szó a “cél” meghatározására, amelyek totál különböző szavak, és megmutatják, hogy két különböző fogalmi jelentésről beszélünk. Amikor ezzel valaki nincs tisztában, akkor bizony bajba kerülhet.
 
Az első szó a “cél” fogalmára angolul a “purpose”. 
Ez a szó azt a belülről jövő hajtóerőt, indíttatást, elhivatottságot és belső motivációt jelenti alapvetően, hogy miért teszünk meg valamit, vagy miért hozunk létre valamit, vagy hogy milyen építő, segítő hatást akarunk elérni a környezetünkben mások számára.
 
Ez nem rólunk szól! 
Ez nem a mi önös érdekünk, de furcsa mód pont ezért tesz bennünket boldoggá.
Ezt nevezzük ünnepélyesen KÜLDETÉSNEK. 
Ez az a belső értékünk, hajtóerőnk, ami örökös és kitart egész életünkön keresztül.
 
Ez a saját magunk értéke, és ez a hozzájárulásunk a környezetünkhöz és az életünk más részeihez, résztvevőihez. Ez az, ami az értékét adja annak, amit teszünk vagy amit létrehozunk. Ez tud hajtani bennünket, hogy átvergődjünk a legdurvább akadályokon, és elérjük azokat az eredményeket, amiket elérendőnek gondolunk.
 
A második angol szó a “cél” meghatározására a “goal”. Ez a szó ténylegesen a focikapu szóból eredeztethető, ahová be kell találni, ahová el kell érni.
Ez jelenti mindazokat a rajtunk kívüli külső dolgokat, amikkel ténylegesen rendelkezni akarunk, és amiket birtokolni szeretnénk. Ezek lehetnek fizikai tárgyak, de lehet bármilyen elismerés, pozíció, vagy cím, amelyet el szeretnénk érni.
 
Ezek a dolgok már a saját önös érdekünk, és rólunk szólnak! 
Ezek a célok, azaz külső elért eredmények azonban nagyon gyorsan értéktelenné válhatnak, miután megszereztük őket. Életünk során ezek az elérendő és birtokolandó célok jönnek mennek, és akár megváltoznak. Amikor elértük, kitűzünk újabbakat.
 
A leghatékonyabban akkor tudunk haladni az életünkben, ha tisztában vagyunk a belső hajtó célunkkal azaz Küldetésünkkel, és ehhez kitűzünk olyan külső elérendő célokat azaz eredményeket, amikért együttesen küzdve megadják nekünk a sikert és a boldogságot.
 
Barátsággal:
Bacsa András

HALÁLOS LEHET FÜGGENI CSAK EGY-KÉT NAGY VEVŐTŐL!

HALÁLOS LEHET FÜGGENI CSAK EGY-KÉT NAGY VEVŐTŐL! AVAGY AZ OROSZLÁN IS ELVESZÍTI A TÚLÉLÉSI ÖSZTÖNEIT HA RENDSZERESEN ETETIK.
 
Több vállalkozással dolgozom együtt, ahol az egyik legfontosabb feladatomnak tekintettem a közös munka megkezdésekor, hogy megszüntessék azt az állapotot, amely szerint csak egy-két nagy vevőjükből éltek, és ezek a vevők hozták a bevételük döntő többségét.
 
Ilyenkor a legnehezebb dolgom mindig az, hogy megmutassam a tulajdonosnak, ügyvezetőnek, hogy folyamatosan mekkora veszélyhelyzetben vannak, ha ezen nem változtatnak.
Az egyik legtoxikusabb állapot, amit csak el tudok képzelni egy cégnél az, amikor nincs megfelelő számú ügyfélköre, és a bevételének döntő része automatikusan érkezik, de csak pár helyről.
 
Persze ez egy csodás és kívánatos helyzetnek tűnik. 
Ezzel szemben az igazság az, hogy ez az állapot sok dolog miatt is megmérgezheti a vállalkozást.
 
Első sorban azért, mert ez a stabilnak gondolt piaci helyzet kényelmessé teszi a tulajdonosokat, ügyvezetőket, és nem ad késztetést arra, hogy folyamatosan új ügyfeleket szerezzenek, hogy így jelentősen megnöveljék a cég terjeszkedését és méretét. 
 
Másodszor ez a működés teljesen egészségtelen, mert hagyja elkényelmesedni a vezetőket és a csapatot, ami miatt megszűnik a piaci rálátás, megszűnik az a természetes ösztön, hogy folyamatosan éberek legyenek, és a váratlan gazdasági, társadalmi változások kihívásaira azonnal és hatékonyan tudjanak reagálni. Így a további sikerük, sőt a stabilitásuk és fennmaradásuk is enyhén szólva kérdőjeles.
 
Harmadszor, és egyáltalán nem utolsó sorban, amikor ezek közül az „automatikus vevők” közül valamelyik – vagy akár mindegyik – bajba kerül, és csökkenti a vásárlásait, vagy akár szünetelteti bizonyos ideig, akkor az a cég, amelyik nem gondoskodik folyamatosan új ügyfelek megszerzéséről és a terjeszkedésről, annak könnyen vége lehet.
 
Gondoljunk csak egy olyan oroszlánra a szavannán, amely úgy nő fel, hogy rendszeresen etetik, és nincs rákényszerülve arra, hogy ellássa saját magát. Ő el fogja veszíteni az életösztöneit, és abban a pillanatban, amikor megszűnik az automatikus élelem forrása, bizony bajba fog kerülni a túlélése a vadonban.
 
Ezért nincs nagyobb ellensége a cégeknek, mint az egy-két nagy vevőre való támaszkodás, és az automatán jövő bevételek.
 
Így bármilyen vállalkozás tulajdonosának, vezetőjének kutya kötelessége kiépítenie egy olyan gépezetet a cégében, amely megállás nélkül kutatja fel és szerzi meg az újabb és újabb ügyfeleket, megkeresi és megszerzi az újabb és újabb célközönséget.
 
Ezzel tudja a vezetés a legjobban szolgálni a cége és a csapata egészséges működését.
 
Barátsággal:
Bacsa András

VERSENYEZZ ÉS NE HARCOLJ! 

Nap mint nap azt látom, hogy sok cégtulajdonos, vezető olyan harcot vív, amellyel megkeseríti a saját, és a mások sorsát is. Ez a küzdelem beleívódik az életébe, és ennek a harcnak a végeredménye az, hogy tönkremennek és megszűnnek a családi, baráti kapcsolatai, illetve megromlik a viszonya a környezetével.
 
A fő probléma az, hogy ő nem versenyez, hanem őrült görcsös erőfeszítéssel, elkeseredetten próbálja azokat az akadályokat leküzdeni, amik egyébként természetes velejárói minden versenynek minden területen az életben.
 
Az a vezető, aki úgy éli meg a tevékenysége közben felmerülő nehézségeket, hogy azok az élet igazságtalanságai, amik csakis büntetni akarják őt, soha nem fogja megélni azt az örömöt, ami ezeknek az akadályoknak a legyőzéséből fakad.
 
Ami pedig ennél is rosszabb, az, hogy ebből adódóan sosem fogja igazán elismerni magát, illetve másokat sem, akik részt vettek vele együtt ezek leküzdésében. Így ez számára egy folyamatos kényszerű harc, nem pedig egy olyan verseny, ami minden nehézségével együtt lehetőséget ad arra, hogy bebizonyítsa, hogy ő és a csapata a legjobb.
 
Azokban a cégekben, ahol a tulajdonos, vezető napi harcokat vív, nem pedig versenyez, ott goromba és keserű a légkör. A csapattagok rettegnek, mert amikor a teljesítményük nem megfelelő, vagy amikor hibát követnek el, akkor ahelyett, hogy a vezetés segítene nekik ezeket korrigálni, inkább hangos hibáztatások közepette “leszedi a fejüket”.
 
Ilyenkor ezek a munkatársak a vezető szemében csapattagból ellenséggé válnak, mintha ők is, és minden probléma összeesküdött volna ellenük. 
 
Mi is történik valójában? Aki “farkast kiált” – azaz vészmadár – az előbb vagy utóbb egész biztosan bevonzza a bajt. Aki folyamatosan harcol, az előbb vagy utóbb mindenben és mindenkiben ellenséget lát. Sőt, ellenséggé fogja tenni. 
 
Így a csapattagok társak helyett zsoldosokká válnak, és sosem fog kialakulni egy igazi bajtársias csapatlégkör, amely nélkül egy cég sem tud stabil és sikeres lenni, illetve sosem tud egy hosszú távon lojális csapatot létrehozni és főleg megtartani.
 
A kitűzött célokból pedig csak kudarcok lesznek, és ezek a vezetők boldogtalanul, magányosan feledésbe fognak merülni.
 
A verseny nemesít, a folyamatos görcsös harc pedig legtöbbször lealacsonyít.
Versenyezz hát, mert az sokkal több örömöt ad, és nemesebb lelket hoz létre! 
 
Barátsággal:
Bacsa András
 
 

EGY VEZETŐ VAGY SZOLGÁL, VAGY KISZOLGÁLTATOTT LESZ.

EGY VEZETŐ VAGY SZOLGÁL, VAGY KISZOLGÁLTATOTT LESZ. AVAGY AKI SZOLGÁL, AZ SOSEM LESZ RABSZOLGA.
 
Egy alapvető vezetői hozzáállásról írok most pár gondolatot, amelyet rengeteg félreértés kísér. Ez pedig az a nézőpont, amely megkülönbözteti a nagy vezetőket, és amely által bárki nagy vezetővé válhat, ha megérti és elkezdi alkalmazni. Ebben teljesen magabiztos vagyok, mert számtalan élő példán keresztül láttam a gyakorlatban ennek a működőképességét.
 
Sokan úgy vezetik a cégüket – és sokan úgy élik az egész életüket -, hogy folyamatosan csak azt hangsúlyozzák, hogy mit várnak el a környezetüktől, a munkatársaiktól, a partnereiktől, sőt akár az ügyfeleiktől is. Ez persze rányomja a bélyegét a mindennapjaikra, mert egy állandó, észrevétlen követelés és elvárás van bennük másokkal szemben, hogy mit kellene nyújtani a csapattagjaiknak, családtagjaiknak, barátaiknak, vagy akár a társadalomnak a számukra.
 
Amikor pedig nem kapják meg ezeket az elvárásaikat, akkor sértődötten visszavonulnak, vagy rosszabb esetben kígyót békát kiabálnak másokra, és zaklatottá teszik a kapcsolataikat. Ebből pedig nem lesz sikeres vezetés, csak örök küszködés és kínlódás akár a cégüket, a saját életüket, családjukat, barátaikat vagy a környezetüket illetően egyaránt.
 
Egy igazi vezető szolgál. 
Szilárd meggyőződésem – szerencsére vannak sokan, akik ebben egyetértenek, – hogy a vezetés az színtiszta szolgálat!
 
A szolgálat egy olyan tevékenység, ahol nem alárendeltek vagyunk, hanem a csapatunk és a környezetünk fölé emelkedve megvizsgáljuk, hogy mire van szüksége az egyes csapattagoknak, – illetve a teljes csoportnak – ahhoz, hogy még jobb és hatékonyabb munkát tudjanak elvégezni. Aztán pedig megadjuk nekik ezt a segítséget, támogatást, képzést vagy akár elismerést, ösztönzést, és ezzel teremtünk jobb, magasabb szintű csapat hangulatot, csapat eredményeket és sikereket.
 
Amikor szolgáljuk a csapatunkat – családunkat, barátainkat, környezetünket – akkor nem vállaljuk át az ő felelősségüket, nem vesszük át tőlük azokat a döntéseket és teendőket, amit nekik kellene elvégezniük. Csak tisztán támogatást és segítséget adunk nekik abban, hogy ők ezeket hatékonyabban tegyék meg.
 
Amikor így gondolkodunk, vezetünk és élünk, biztosan sok jó kapcsolatunk lesz, termelékenyek és elégedettek lesznek a körülöttünk élők, mi pedig biztosan izgalommal és boldogan várjuk a következő kihívásokat az életünk egészében.
 
DE! A szolgálat teljes ellentéte az, amikor egy vezető rabszolgája a cégének, vagy egy személy rabszolgája a családjának, baráti körének, környezetének.
Ez egy olyan alárendelt szerep, amikor minden döntést neki kell meghoznia, a feladatokat neki kell elvégeznie, és minden ostor az ő hátán csattan, ha valami nincs rendben.
 
Amikor valaki így működik a cégében és az életében, az teljesen kiszolgáltatottá válik, és valószínűleg boldogtalan és értéktelen kapcsolatok fogják körülvenni, hiszen pontosan tudja ő is és a többiek is, hogy ez méltánytalan és sikertelen dolog, mert a többiek kezéből kiveszi a felelősséget és az alkotás örömét. Ezek nélkül pedig senki sem érzi magát hasznosnak, és így elveszíti az önbecsülését és önbizalmát.
 
Én pontosan megtapasztaltam a fent leírt dolgokat, mert életem egy korábbi szakaszában én is rabszolga és kiszolgáltatott szerepben működtem. 
Szerencsére egy jó ideje meghoztam azt a döntést, hogy a környezetem fölé emelkedve azt igyekszem mindig vizsgálni, hogy mivel szolgálhatom a saját életem javulását, a családom és a barátaim jobb boldogulását, a csapatom és a szélesebb környezetem hatékonyabb sikereit.
 
Ami a legszebb az egészben, hogy amióta így gondolkodom, cselekszem és dolgozom, azóta sokkal kiegyensúlyozottabbak és harmonikusabbak a kapcsolataim, és végre úgy élhetem az életem, amire mindig is vágytam.
 
Mert az a vezető, aki szolgál, sosem lesz rabszolga, és sosem lesz kiszolgáltatott, hanem ő fogja irányítani az életét és a környezetét mindenki javára!
 
Aki nem hiszi, próbálja ki!
 
Barátsággal:
Bacsa András

NE FÉLJ A RENDRAKÁSTÓL, MÉG AKKOR SEM, HA AZ ELŐSZÖR MINDIG KUPLERÁJTOKOZ! AVAGY ÉRD EL ELŐSZÖR A “NULLA PONTOT”

Sok ügyfelem, akivel elkezdünk dolgozni, értetlenül áll a következő jelenség előtt. Kikorrigálunk különböző területeket, és a dolgok elkezdenek jó irányba menni, de mégis közben ömleni kezd a nyakukba a kaki és a zűrzavar. Ez rendszeresen olyan területeken történik, amikkel korábban nem, vagy csak részlegesen voltak hajlandóak szembenézni. Ezeken a területeken jó sok elmaradás és/ vagy hiba halmozódott fel, és most, amikor elkezdik kezelni ezeket, kizuhannak olyan nem várt csontvázak, amikre álmukban sem gondoltak volna. Ilyenkor csak mosolygok – hiszen én korábban rengetegszer megtapasztaltam ugyanezt a saját életemben – és elmondom nekik az ide vonatkozó aranyszabályt:

A rendrakás először mindig kuplerájt okoz. Ebből következik, hogy nagy rendrakás = nagy kupleráj. Pont. Erre élő példa az, amikor valaki otthon nagytakarítást végez, először leszedi a függönyöket, felszedi a szőnyegeket, középre tolja a bútorokat, és máris kész a katasztrófális rendetlenség. Persze ekkor derülhetnek ki turpisságok, pl. a megmozdított szekrény lába kitörik, vagy a szekrény mögött ázik, penészedik a fal stb. Ilyenkor kezdenek káromkodni, hogy mi a francért kellett egyáltalán elkezdeni ezzel foglalkozni, jó volt az úgy, ahogy volt.

DE! A fő kérdés az, hogy van-e igényed arra, hogy a céged – vagy az életed – részeit még jobb állapotba hozd, javíts rajta, és elérj egy optimális állapotot, amit utána sokkal könnyebben fenntartasz azáltal, hogy folyamatosan megerősíted azt, ami jó, korrigálod azt, ami rossz, és ezzel fenntartod a javulást és a növekedést? Viszont azt is tudomásul kell venned, hogy a rend, a stabilitás és az ideális kép elérése nem kevés erőfeszítéssel és sok áldozattal jár.

Rengeteg bátorságra és kitartásra lesz szükség az eléréséhez. Én mindig azt mondom a partnereimnek – tejesen mindegy, hogy 40 éves, 30 éves, 25 éves a cég tevékenysége, akivel dolgozom, vagy egy most induló tevékenységet építünk fel – hogy el kell érjük a “Nulla pontot”! Ez a “Nulla pont” nem a bevételről és a cég nyereségességéről szól – itt is teljes mindegy, hogy a cég, akivel dolgozom 7 milliárdos, 2 milliárdos, 500 milliós, 50 milliós árbevételű, vagy épp most indult vállalkozás – hanem arról a szervezési-, menedzselési működésről illetve cégkultúráról, amely a pénzügyektől függetlenül egyenlőre még “mínuszban” van, és sokszor akár egy vagy több évbe is beletelik, amíg lépésről lépésre, fokozatosan bekerül a vállalkozás és a cégvezető életébe.

Ez jelenti számomra a “Nulla pontot”. Innentől kezdve már stabil alapokon működhet a vállalkozás, amikor a tulajdonos ügyvezető napi lehengereltsége olyan szintre lecsökken, hogy folyamatosan “kint van a feje a víz felett”, és már ténylegesen a jövőt és a folyamatos növekedést tudja nap mint nap kreálni.

FIGYELMEZTETÉS: az idő hosszúsága, amíg feljutunk a “mínuszból” a “Nulla pontra”, csakis kizárólag attól függ, hogy a cégtulajdonos ügyvezető mennyi idő alatt hajlandó elengedni és megváltoztatni a korábbi olyan jellegű gondolkodását és működését, ami a nem optimális állapotok kialakulásához vezetett. Ami azonban az időtől független, az, hogy minél több nem optimális területet kezelünk a vállalkozásunkban – és az életünkben, – annál nagyobb kuplerájt kell rendbe tennünk, ami természetesen váratlanul fog a nyakunkba ömleni.

Persze a megfelelő tudás és eszközök birtokában ez egy izgalmas és felemelő játszma lehet, ami győzelmet, sikert és önbecsülést hoz Neked is.

Barátsággal:

Bacsa András

Életcél és Karrier Tanácsad

A harmónia egy összhang

A HARMÓNIA EGY ÖSSZHANG avagy NE TEGYÉL A PÖRKÖLTBE UGYANANNYI SÓT ÉS PAPRIKÁT, MINT AMENNYI HÚST!

Mostanában több barátommal beszélgettem arról, hogy érdemes lenne az életét harmóniába hoznia. Amikor megkérdeztem, hogy mit jelent számukra a harmónia, akkor szinte egytől egyig azt fejtegették, hogy ugyanannyi időt, energiát és figyelmet kell fordítaniuk mindenre az életükben.

Ez egy némileg hamis elképzelés. A harmónia ugyanis nem azt jelenti, hogy mindenből egyformán kell valami. A harmónia egy összhangot jelent, ami kiegészíti vagy éppen erősíti egymást. A harmónia az a megfelelő arány, ami kiegyensúlyozottá teszi a dolgokat.

Az isten szerelmére, nehogy ugyanannyi sót és paprikát és hagymát tegyél egy pörköltbe, mint amennyi húst teszel! Na az lenne aztán az igazi felborult harmónia!

A harmónia egy összecsengés, aminek ráadásul párosulnia kell egy jó adag tudatossággal is. Tudni, hogy mikor melyik dolgokra helyezzünk nagyobb figyelmet, és mikor melyik dolgokat engedjük kicsit el, mert az aktuális fontossági sorrendben nem azok fogják a legépítőbben javítani az életünket.

Lehet, hogy épp vizsgára készülődsz, és éjjel-nappal a tanulással vagy elfoglalva, és bizony a barátok, vagy a szórakozás, vagy esetleg a család szorul egy ideig háttérbe, mert csak így lesz az életedben meg a harmónia, az összhang, hogy levizsgázol, és a sok befektetett időd, energiád és pénzed így térül meg.

Lehet, hogy a családoddal nyaralsz, és éppen a munkádra, vállalkozásodra, és minden másra kerül kevesebb figyelem, mert a harmónia csak így lesz teljes.

Lehet, hogy a munkádban, karrieredben kapsz egy óriási lehetőséget, és egy ideig erre teszed a fő figyelmet, mert ha kihasználod, akkor az számodra és a családodnak és a csapatodnak is nagyon építőleg fog hatni, és ezzel tudsz igazi harmóniát megteremteni.

Lehet, hogy el kell menned távolra külföldre hónapokra egy képzésre, de ez annyi pluszt fog adni, hogy hatalmas építő hatása lesz számodra és a környezeted számára is, és így nem kérdés, hogy ezzel teremtesz harmóniát az életedben.

Olyan ez, mint az a kínai cirkuszi tányérpörgető, aki vékony pálcákon pörget egyszerre több tányért. Persze, hogy előfordul, hogy egy-egy tányér lelassul, már-már leesni készül, de egy ügyes zsonglőr mindig eléri, hogy egyetlen tányér sem esik le, mert akkor annak szentel gyorsan figyelmet és energiát, és újra teljes lendületbe hozza.
Ez egy gyors vészhelyzet kezelés, és így el tudja érni, hogy egyetlen tányér sem esik le, nem törik össze, hanem újult erővel tovább pörög.

Legyél te az életed tányér zsonglőre, viszont egyre nagyon figyelj oda:
ne hagyd, hogy az “életed egyetlen tányérja”, azaz egyetlen része is összetörjön, hanem vészhelyzetben ügyesen helyezd át a figyelmedet és energiádat, hogy a harmónia, azaz a megfelelő arány mindig létrejöjjön!

Ahogy egyre tudatosabban fogod csinálni ezt, el fogod érni, hogy egyre kevésbé fognak lelassulni és veszélybe kerülni “életed tányérjai”, és te egyre ügyesebben tartod lendületben az összeset.
De ez is, mint minden más, amin javítani akarsz, megkíván sok sok tudatosságot, akaraterőt és elkötelezettséget.
És persze rengeteg gyakorlást is.
Örömteli zsonglőrködést kívánok!

Barátsággal:
Bacsa András
+36309365092

A történelmen nem tudsz változtatni

A TÖRTÉNELMEN NEM TUDSZ  VÁLTOZTATNI, avagy
A HAZUGSÁG A TÉNYEKEN SEMMIT SEM JAVÍT VAGY RONT.

Történetesen azért írok most erről, mert sokszor tapasztalom azt, hogy barátaim olyan dolgokon agyalnak – hogy mit és hogyan kellett volna másképp csinálni a múltban – ami felér azzal a bizonyos “halottnak a csók” népi mondással.

A bevált kérdésem ilyenkor nagyon egyszerű:
Tudott-e már bárki is bármit megváltoztatni a történelmen?

Nyilván megkapom ilyenkor a szokásos választ, hogy úgy, hogy másképp mondja el. Ezt persze hazugságnak hívjuk, és vannak, akik ezt előszeretettel használják fel önző céljaikhoz, vagy hogy megvédjék magukat, de ettől még a tények azok tények maradnak.

Amin viszont egészen biztosan tudsz te is változtatni, az a jövő, de ezt a jelenben kell megtenned, és szerencsére ezt pillanatról pillanatra meg is teheted.
Azzal érdemes kezdened, hogy megvizsgálod az életed különböző területeit, és megnézed, hol nem tartod a jelenlegi helyzetet kielégítőnek vagy nem  optimálisnak.

Ez természetesen megkívánja tőled a teljes őszinteséget magadtól, illetve bátorságot, hogy tényleg merj szembenézni bármilyen rosszal, ami ott van az életedben, már ha van ilyen helyzeted. Gondosan vizsgáld meg a privát, és a munkaterületeidet is egyaránt.

Lehet, hogy ez nem lesz egyszerű. Még az is lehet, hogy megizzadsz. Vagy megpróbálsz elmenekülni a dologgal való szembenézéstől.
Tudom, hogy ez egy kemény feladat, mert a saját bőrömön sokszor megtapasztaltam.
De legalább most már látod, hogy mi akasztja meg az életed bizonyos részeit, mert ezek a nem optimális dolgok úgy akaszkodnak beléd, és úgy rángatnak vissza, mint láthatatlan horgonyok.

A jó hír az, hogy ha gondosan fellistáztad a javítandó dolgokat, akkor már könnyebben tudsz továbblépni, és el tudod kezdeni fokozatosan megoldani a problémás területeket.

GYAKORLAT:
1. Listázd fel a fentiek alapján a javítandó, nem optimális dolgokat az életed területein, legyen az privát vagy munka!
2. Állíts fel egy megoldási sorrendet, ahogy haladni fogsz!
3. Dolgozd ki ÍRÁSBAN az elsőt, hogyan akarod kezelni, majd a másodikat, stb!
4. CSINÁLD!

Javíts a jövődön a jelenben megtett lépésekkel, ne a múlton való rágódásra pazarold a drága idődet!

Barátsággal:
Bacsa András
+36309365092