TULAJDONOSKÉNT VEZESD AZ ÉLETED ÉS A CÉGEDET! 

Naponta találkozom azzal az elterjedt gyakorlattal, amiről bizton állítom, hogy az egyik legalapvetőbb oka annak, ami miatt valaki küszködik az életében és a vállalkozásában.

Ez egy olyan probléma, amelyet csak nagyon kevesen vesznek észre, és mégis ez okozza a legtöbb erőfeszítést, lehengereltséget és azt a sziklaszilárd meggyőződést, hogy az “élet nagyon nehéz”.

Az a helyzet, hogy ez egyre jobban így is lesz akkor, amikor valaki cégtulajdonosként következőképpen működik az életében és/ vagy a cégében:

Ő maga abban a legfantasztikusabb dolgozói szerepben van, aki a legnagyobb teljesítményt végzi el a csapatában nap mint nap (bármilyen csapatban, legyen az akár család), hatalmas erőfeszítést beletéve, másoknak megmutatva, hogy igenis Ő a legtökéletesebb dolgozó.

Ezzel önmagában nem is lenne semmi baj.

DE! Közben ez a dolgozói szerep olyan szinten leköti a vezetői figyelmét és az energiáit, hogy nem jut már erő arra, hogy Tulajdonosi szerepben vezessen, álmodjon, tervezzen a cégében és az életében.

Ki látott már sikeres életet, céget, csapatot igazi Vezető nélkül megvalósulni?

Én nem.

Lehet, hogy aki a fentiekben leírt módon működik, most arra gondol: “András, menj a francba! Agyon dolgozom magam, te meg itt csesztetsz.”

Én személy szerint teljesen megértem azt, aki most ezt érzi.

Ugyanis ugyanebben a cipőben jártam évtizedekig.

Egészen addig a pontig, amíg fel nem vettem a Tulajdonosi és Vezetői szerepet, egy rémálom volt az életem és a cégeim belső csapat légköre.

Egyszerűen nem tudtam megfelelni a “fantasztikus dolgozói” szerepben annak a felelősségnek, amit egy Tulajdonosi és Vezetői szerep felelőssége megkövetel.

De megtörtént a csoda.

EGY PONTON ELDÖNTÖTTEM, HOGY ONNANTÓL KEZDVE TULAJDONOS VEZETŐ VAGYOK!

Egy Tulajdonos vezető önmagában sokkal több felelősséget tud felvállalni, ezáltal még sokkal több munkát tud elvégezni, anélkül, hogy több időt dolgozna. Így volt ez nálam is.

A dolgok pedig elkezdtek kisimulni az életemben és a cégeimben.

Hihetetlen?

Az.

Próbáld ki magad, ha nem hiszel nekem!

Keress meg nyugodtan, ha segítség kell hozzá!

Barátsággal: 

Bacsa András 

+36309365092 

VAGY MEGSZOKSZ VAGY MEGSZÖKSZ

Számos olyan esettel találkozom, amikor Cégvezetők, felső- és középvezetők panaszkodnak,
hogy a munkatársaik nem használják a cég vállalatirányítási- és más rendszereit, illetve újra meg újra azt szajkózzák, hogy bezzeg más rendszerek, vagy a volt munkahelyüknek a rendszere sokkal jobb, hatékonyabb, bal bla bla volt.

Ilyenkor őszintén nem értem, hogyan lehet egyáltalán kérdés, vagy vita tárgya egy új munkatárs számára, hogy a cégben kialakított és folyamatosan finomított rendszer/ rendszerek ilyen vagy olyan rosszak!

Ugyanis egy munkatárs, amikor szerződést köt egy új munkaadóval, akkor ő egy teljes
rendszerhez csatlakozik. Ezt a rendszert/ rendszereket pedig jó estben korábban tesztelték,
korrigálták, és folyamatosan javítják.

Ezért, mielőtt egy új csapattagot felveszünk, nagy vonalakban ismertté kell tenni a számára, hogy milyen rendszerekkel és milyen irányelvek szerint kell a csapatban működnie, mert ő csakis így tud felelősen dönteni arról, hogy hajlandó-e elfogadni a munkahelye által megkövetelt rendszereket illetve irányelveket, azaz működési és viselkedési szabályokat.

Ez egy alapvető fontosságú lépés a HR részéről, mert amikor egy új munkatársat “vakon”
szerződtetnek le, és kiderül számára, hogy ő nem hajlandó azok szerint a normák és rendszerek szerint dolgozni és viselkedni, ami a csapatban elvárt, akkor kidobott pénz az egész, amit persze a cég fizet.

Kidobott pénz a toborzó hirdetések ára, kidobott pénz az a rengeteg figyelem és betanítás is, amit beleöltek ebbe a munkatársba. Ráadásul lehet elölről kezdeni az egészet.

Nagyon fontos a fentiek megértése, mert sokszor látom, hogy ez miatt a kimaradt láncszem miatt veszítenek el cégek reménytelinek hitt munkatársakat. Ugyanis nem lett velük az elején precízen letisztázva, hogy milyen rendszereket KELL használniuk ahhoz, hogy a csapat értékes tagjai tudjanak lenni.

Emiatt dobnak ki cégek felesleges pénzt, és ez az egyik fő oka a nagy munkaerő lemorzsolódásnak is. Nem lettek precízen tisztázva a munkaszerződés előtt a
játékszabályok.

Ezeket viszont nem elég csak szóban elmondani, hanem a munkaszerződésük részeként – akár mellékletként – a cégben való munkájuk alapvető kitételeként írásban is meg kell fogalmazni, és alá kell velük íratni.

Ezután már nem lehet kérdés vagy bármilyen vita tárgya, hogy ezek a rendszerek azok a munkaeszközök, amiket a Cégvezető biztosít a csapatának, és nekik kutya kötelességük ezeket használni, hiszen erre szerződtek le, amikor beálltak a vállalkozáshoz.

Amikor egy munkatárs ezek után sem hajlandó használni a rendszert, illetve alkalmazni az
irányelveket, akkor jogosan lehet neki árnyaltan mondani azt a közhelyet, hogy vagy megszoksz, vagy megszöksz.

Egyetlen csapattagnak sincs jogában veszélyeztetni a csapategységet, csak mert nem ért egyet a céges rendszerrel vagy irányelvekkel.

Barátsággal:
Bacsa András

NE BÚJ MÁSOK SZEMÉLYISÉGÉBE!

Van egy furcsa elképzelés az emberekben, ami teljesen mindennapossá vált a társadalomban. Arra vágynak, hogy bárcsak olyanok lehetnének, mint XY, azaz valaki más. Egy olyan személy életére áhítoznak, aki egy ideált testesít meg számukra. Ha ezt valaki tényleg meg akarná valósítani, akkor neki teljesen olyanná kellene válnia, mint annak a bizonyos másik embernek a személyisége.

Fel kellene vennie a másik személy élethelyzetét, körülményeit, viselkedését, de ugyanúgy a
fájdalmait és kudarcait is, nem csak a sikerességét. Nem akarok belemenni ennek a mentális hatásaiba, de gondolj csak bele egy picit!

Amikor valaki elkezdi felvenni egy általa idealizált személy viselkedését, tulajdonságait, és akár a külső megjelenését is, akkor valójában ő már az a másik személy lesz. Ezzel pedig elveszíti az értékrendjét, azaz elveszíti önmagát!

Én abban hiszek, hogy meg kell találnunk a saját értékrendünk szerinti optimális működési és viselkedési módot, illetve megjelenést, amin aztán folyamatosan tovább korrigálhatunk és javíthatunk.

Más emberek utánozása helyett inkább keresd meg és erősítsd meg azt, ami téged igazán sikeressé és boldoggá tehet.
Azt, ami önazonos.

Talán még sosem ültél le azért, hogy megvizsgáld, mit vársz el magadtól és milyen módon akarod azt elérni. Amikor ezt megteszed és ténylegesen írásban kidolgozod, akkor megteremted azt az ideált, aki teljesen te vagy.

Innentől kezdve képes leszel úgy kontrollálni és irányítani a viselkedésedet és a tevékenységeidet., hogy megtartod a saját belső értékrendedet. Ahhoz pedig, hogy ezt folyamatosan fenn is tartsd, irányelveket kell lefektetned, amik a saját működési szabályaid lesznek, és segítenek abban, hogy hosszú távon, stabilan megtartsd ezt az önazonosságot.

A legjobb, ha le is írod ezeket az irányelveket. Biztos vagyok benne, hogy ez a kidolgozás hatalmas mértékben meg fogja emelni a saját magaddal szembeni önértékelésedet és önbecsülésedet.

Barátsággal:
Bacsa András

+36309365092 

A SIKERHEZ NE VÁRJ SZUPERHŐSRE

Sokszor hallottam már, hogy “az élet egy bonyolult és veszélyes hely.” Ez így igaz. Legalábbis abban az esetben, ha valaki ezt gondolja igaznak. Vannak viszont többen, akik más nézőpontot vallanak. Nekik is igazuk van. A két elgondolás között az egyetlen különbség a döntés és a meggyőződés.

Ezért a legfontosabb mindig az, hogy te hogyan vélekedsz valamiről? Szerencsére bármennyire is negatív bárkinek a jelenlegi elgondolása, van számára egy jó hírem: bármikor joga van ezt a véleményt megváltoztatni. Akár most azonnal.

Dönthetsz most úgy is, hogy te leszel a saját életed szuperhőse. A rossz hírem az, hogy más úgysem lesz az helyetted. Ehhez persze szükség van egy jó adag bátorságra és kitartásra. Az is fontos, hogy ne csak görcsös erőfeszítést használj az életedben, hanem főleg okos eszközöket. Ezek az eszközök gyakran nagyon egyszerűek, és sokan éppen azért nem használják, mert túl kézenfekvőnek tűnnek.

Inkább halogatnak. Halogatnak és ezzel egyre mélyebbre süllyednek, mert ők maguk teszik a saját életüket szövevényessé ezáltal.
“Az élet túl bonyolult” közhelyet sokszor hallani. Még ha így is lenne, a megoldásoknak egyáltalán nem kell bonyolultnak lenniük. Vannak nagyon egyszerű, ám rendkívül hatékony probléma megoldási eszközök is.

Mi lenne, ha most egyszerűen összeírnád az összes olyan területet, helyzetet és dolgot ahol, vagy amit halogatsz? Csinálj róluk egy listát! Ez ugye nem bonyolult? Aztán eldöntheted ezekről, hogy mik fontosak, és így melyiket kell sürgősen kezelned. Aztán csak beszámoznád őket, és elkezdenéd az elsővel, és azt megcsinálnád. Ugye ez sem bonyolult? Aztán csak mennél tovább sorban, lépésről lépésre a listán.

Ez egy pofon egyszerű eszköz.
(Figyelem, az egyszerű szónak egyáltalán nem az a jelentése vagy a szinonimája, hogy könnyű! Ezt sokan összekeverik.) Az egyetlen, ami itt gond lehet, az az önfegyelem. Nem a bonyolultság okozza a legtöbb problémát, amikor valaki halogat, hanem a következetesség és a fegyelmezett hozzáállás hiánya.

A saját életedet neked kell sikerre vinned és úgy gondolom, hogy ez a legkevesebb, amit meg kell tenned magadért. Ne hagyd, hogy a félelmeid irányítsanak! Lehetőleg olyan döntéseket hozz, amik hosszú távon hasznosnak látszanak az életed egészét illetően. Ne engedj a rövid távú csábításoknak! Kezdd el jó irányba vinni a dolgokat!

Barátsággal:
Bacsa András

RÁFÁZOL HA CSAK ELVÁRSZ. 

Sokszor kell azt az óriási tévedést tisztáznom vezetőknél, hogy “ő bizony elvárja a munkatársaitól azt, hogy ….”, de azok egyszerűen nem csinálják meg a dolgukat, vagy nem megfelelően csinálják meg azt.
 
Először is, ha megnézzük azt a szót, hogy “elvárom”, akkor szemet kell szúrjon, hogy aki csak elvár, az bizony várakozik, ahelyett, hogy proaktívan cselekedne. 
Amikor pedig valaki passzívan csak várakozik valamire vagy valakire, akkor felveszi azt az álláspontot, hogy annak a valaminek vagy valakinek a hatásává válhat. 
Ő azt dönti el, hogy – csúnyán de őszintén mondva – áldozati szerepet vesz fel, mert az, aki hatása valakinek vagy valaminek, az bizony áldozatává válhat annak.
 
Egy vezető pedig sosem várakozhat, és sosem válhat mások, vagy a körülmények áldozatává. Egy vezetőnek aktívan fel kell vállalnia a felelősséget, hogy bármely helyzetben ő az, akiről a csapata jó példát kell vegyen, őt kell követnie. 
A vezetés nem egy passzív tevékenység, hanem egy állandó éber és tudatos felelősségvállalás és irányítás, ami nélkül sosem lesz jó és sikeres egy menedzsment.
 
Ezért a jó vezető proaktívan eléri, hogy a dolgok megtörténjenek, az eredményeket elérjék, és a saját kezébe veszi az irányítást . (Ez nem egyenlő azzal, hogy ő csinálja meg azt, amit másnak kellene.) 
Nem várakozik, hanem tesz, cselekszik, és már a problémák felmerülése előtt kezdeményez. Elvárás helyett megköveteli és kontroll alatt tartja azt a területet, ami az ő hatásköre.
 
Aki ennek megfelelően vezet és menedzsel, az nagyon kicsi eséllyel válik áldozattá, mert ő az, aki megszabja a dolgok működését, és ő az, aki az irányítást a kezében tartja, így nagy eséllyel sikeres és eredményes lesz. Amikor ez történik egy csapatban, akkor az ő hozzáállása és vezetési módja másolódni fog, mert a jó példa képes gyorsan elterjedni, hiszen ki az a bolond, aki ne akarna ugyanolyan sikeres lenni, mint ő? (Ez alól csak egy romboló, és nem oda való csapattag a kivétel, de őt egyszerűen ki kell rúgni.)
 
Követeld meg, és aktívan érd el az eredményeket, ne csak passzívan elvárd, hogy azok valahogy megtörténjenek!
 
Barátsággal:
Bacsa András
+36309365092

CSESZHETJÜK, HA NEM TUDJUK, HOGY MI A BELSŐ HAJTÓ CÉLUNK. 

Biztosan ismerősen csengenek a következő mondatok. “Nincsen meg a célom.” vagy “Már megvalósítottam, amit akartam, belefásultam, és nem találok újabb célt.” 
 
Valójában mit is értünk azon a néha álomszerűen és ködösen hangzó dolgon, hogy Cél?
 
Amíg ezt valaki nem tisztázta le, addig egy teljes életet tölthet zűrzavarban, kétségekben és önmarcangolásban. Pedig csak egyszerűen utána kellene nézni és megérteni, hogy mi is az, ami után sóvárognak, vágyakoznak, küzdenek az emberek, és amiért képesek egy tejes életet vagy akár vagyont is feláldozni, hogy keressék, kutassák azt a sokszor megfoghatatlannak tűnő dolgot, amit Célnak nevezünk.
 
A következő pár gondolat ebben nyújthat segítséget.
 
Azt mindenki tudja, hogy a “csap” szónak vannak olyan teljesen eltérő jelentései, amelyeket ha összekevernénk, és rossz értelemben használnánk, akkor ennek zűrzavaros és kellemetlen eredményi lennének különböző helyzetekben.
 
A “cél” szónak szintén vannak olyan eltérő jelentései, amiket sajnos sokan teljesen összekevernek, és ez nagy nehézségeket okoz a boldogulásukban legyen az magánélet, üzlet vagy karrier.
 
Az angol nyelvben van két olyan eltérő szó a “cél” meghatározására, amelyek totál különböző szavak, és megmutatják, hogy két különböző fogalmi jelentésről beszélünk. Amikor ezzel valaki nincs tisztában, akkor bizony bajba kerülhet.
 
Az első szó a “cél” fogalmára angolul a “purpose”. 
Ez a szó azt a belülről jövő hajtóerőt, indíttatást, elhivatottságot és belső motivációt jelenti alapvetően, hogy miért teszünk meg valamit, vagy miért hozunk létre valamit, vagy hogy milyen építő, segítő hatást akarunk elérni a környezetünkben mások számára.
 
Ez nem rólunk szól! 
Ez nem a mi önös érdekünk, de furcsa mód pont ezért tesz bennünket boldoggá.
Ezt nevezzük ünnepélyesen KÜLDETÉSNEK. 
Ez az a belső értékünk, hajtóerőnk, ami örökös és kitart egész életünkön keresztül.
 
Ez a saját magunk értéke, és ez a hozzájárulásunk a környezetünkhöz és az életünk más részeihez, résztvevőihez. Ez az, ami az értékét adja annak, amit teszünk vagy amit létrehozunk. Ez tud hajtani bennünket, hogy átvergődjünk a legdurvább akadályokon, és elérjük azokat az eredményeket, amiket elérendőnek gondolunk.
 
A második angol szó a “cél” meghatározására a “goal”. Ez a szó ténylegesen a focikapu szóból eredeztethető, ahová be kell találni, ahová el kell érni.
Ez jelenti mindazokat a rajtunk kívüli külső dolgokat, amikkel ténylegesen rendelkezni akarunk, és amiket birtokolni szeretnénk. Ezek lehetnek fizikai tárgyak, de lehet bármilyen elismerés, pozíció, vagy cím, amelyet el szeretnénk érni.
 
Ezek a dolgok már a saját önös érdekünk, és rólunk szólnak! 
Ezek a célok, azaz külső elért eredmények azonban nagyon gyorsan értéktelenné válhatnak, miután megszereztük őket. Életünk során ezek az elérendő és birtokolandó célok jönnek mennek, és akár megváltoznak. Amikor elértük, kitűzünk újabbakat.
 
A leghatékonyabban akkor tudunk haladni az életünkben, ha tisztában vagyunk a belső hajtó célunkkal azaz Küldetésünkkel, és ehhez kitűzünk olyan külső elérendő célokat azaz eredményeket, amikért együttesen küzdve megadják nekünk a sikert és a boldogságot.
 
Barátsággal:
Bacsa András

HAZUGSÁG, HOGY ROSSZ A CÉLOD, HA TÚL SOK AKADÁLY JÖN KÖZBE! 

Sokszor találkozom az ügyfeleimnél és a társadalomban is azzal a teljesen hamis elképzeléssel, hogy ha túl sok akadály jön valakivel szembe, az azt mutatja, hogy ő rossz célt teremt. Ezek szerint a sok probléma azt jelzi, hogy nem arra kellene mennie, hanem inkább másik utat kellene választania.
 
Nos, őszintén szólva ez egy olyan hazugság, amelyet általában két okból terjesztenek az emberek, és tudnod kell, hogy ezen okok egyike sem azt szolgálja, hogy bárkit segítsen és támogasson abban, hogy elérje a céljait, és megvalósítsa az álmait.
 
Az első ok nagyon aljas és egyáltalán nem nyilvánvalóan észrevehető. Amikor egy személy azt mondja, hogy ő csak segíteni szeretne neked – a fenti hazugsággal – azért, hogy megmentsen téged sok sok szenvedéstől és attól, hogy megint csalódás érjen, akkor tudnod kell erről a másik személyről, hogy ő sosem volt, és sosem lesz a te barátod.
Őt egy olyan rossz szándék hajt, amivel meg akarja akadályozni a környezetét abban, hogy sikeres, önbizalommal teli és boldog legyen. 
 
A másik ok – ami miatt valaki a fenti hazugságot használja – már nem ennyire durva, nem is tudatos, de ez sem fog téged segíteni, mert azt sugallja, hogy add fel az álmaidat.
Nála az történt, hogy az életében rengeteg célt adott már fel, mert ő nem volt hajlandó megfizetni a siker árát, és nem volt hajlandó leküzdeni azokat a nehézségeket és problémákat, amik mindig természetes velejárói annak, ha valaki célokat – ráadásul nagy célokat – tűz ki, és elkezdi ezeket teremteni.
 
Ezek a személyek csak a saját maguk “becsületét” akarják menteni azzal, ha másokat is rávesznek arra, hogy adják fel. Ez a legelcseszettebb és legveszélyesebb önigazolás, amit csak használhatnak, mert ilyenkor nem csak téged állítanak meg, hanem ez további indokokat ad önmaguk számára is, hogy “ lám-lám, nem csak én adom fel, hanem mások is ezt teszik”.
 
Mit érdemes tenned, amikor a fent leírt hazugságot mondják neked? Mosolyogj egyet, és ereszd el a füled mellett! Attól a személytől pedig ne fogadj el semmilyen tanácsot! 
Mert egyet biztosan tudnod kell:
Senki nem ért még el célokat – főleg nem nagy célokat – anélkül, hogy ne kellett volna óriási akadályokat leküzdenie, óriási áldozatokat meghoznia, azaz ne kellet volna megszenvednie érte.
 
A siker – jelentsen ez neked bármit is – csakis óriási kitartással, és fegyelmezett, szorgalmas cselekvéssel érhető el, amelyhez az út mindig hatalmas akadályokon keresztül vezethet. 
Tartsd ezeket az akadályokat útjelző tábláknak, ne pedig rossz jeleknek!
 
Tudd, hogy a mennyországba vezető út sokszor a poklon keresztül megy át!
 
Az egyetlen lényeges dolog, ami számít az, hogy a célod építő-e számodra és a szélesebb környezeted számára is?
Ha igen, akkor nyomj padlógázt, és az akadályok úgyis mutatni fogják neked az utat, amerre menned kell, hogy végül célba érj, és megvalósítsd az álmaidat és önmagadat!
 
Barátsággal:
Bacsa András

HALÁLOS LEHET FÜGGENI CSAK EGY-KÉT NAGY VEVŐTŐL!

HALÁLOS LEHET FÜGGENI CSAK EGY-KÉT NAGY VEVŐTŐL! AVAGY AZ OROSZLÁN IS ELVESZÍTI A TÚLÉLÉSI ÖSZTÖNEIT HA RENDSZERESEN ETETIK.
 
Több vállalkozással dolgozom együtt, ahol az egyik legfontosabb feladatomnak tekintettem a közös munka megkezdésekor, hogy megszüntessék azt az állapotot, amely szerint csak egy-két nagy vevőjükből éltek, és ezek a vevők hozták a bevételük döntő többségét.
 
Ilyenkor a legnehezebb dolgom mindig az, hogy megmutassam a tulajdonosnak, ügyvezetőnek, hogy folyamatosan mekkora veszélyhelyzetben vannak, ha ezen nem változtatnak.
Az egyik legtoxikusabb állapot, amit csak el tudok képzelni egy cégnél az, amikor nincs megfelelő számú ügyfélköre, és a bevételének döntő része automatikusan érkezik, de csak pár helyről.
 
Persze ez egy csodás és kívánatos helyzetnek tűnik. 
Ezzel szemben az igazság az, hogy ez az állapot sok dolog miatt is megmérgezheti a vállalkozást.
 
Első sorban azért, mert ez a stabilnak gondolt piaci helyzet kényelmessé teszi a tulajdonosokat, ügyvezetőket, és nem ad késztetést arra, hogy folyamatosan új ügyfeleket szerezzenek, hogy így jelentősen megnöveljék a cég terjeszkedését és méretét. 
 
Másodszor ez a működés teljesen egészségtelen, mert hagyja elkényelmesedni a vezetőket és a csapatot, ami miatt megszűnik a piaci rálátás, megszűnik az a természetes ösztön, hogy folyamatosan éberek legyenek, és a váratlan gazdasági, társadalmi változások kihívásaira azonnal és hatékonyan tudjanak reagálni. Így a további sikerük, sőt a stabilitásuk és fennmaradásuk is enyhén szólva kérdőjeles.
 
Harmadszor, és egyáltalán nem utolsó sorban, amikor ezek közül az „automatikus vevők” közül valamelyik – vagy akár mindegyik – bajba kerül, és csökkenti a vásárlásait, vagy akár szünetelteti bizonyos ideig, akkor az a cég, amelyik nem gondoskodik folyamatosan új ügyfelek megszerzéséről és a terjeszkedésről, annak könnyen vége lehet.
 
Gondoljunk csak egy olyan oroszlánra a szavannán, amely úgy nő fel, hogy rendszeresen etetik, és nincs rákényszerülve arra, hogy ellássa saját magát. Ő el fogja veszíteni az életösztöneit, és abban a pillanatban, amikor megszűnik az automatikus élelem forrása, bizony bajba fog kerülni a túlélése a vadonban.
 
Ezért nincs nagyobb ellensége a cégeknek, mint az egy-két nagy vevőre való támaszkodás, és az automatán jövő bevételek.
 
Így bármilyen vállalkozás tulajdonosának, vezetőjének kutya kötelessége kiépítenie egy olyan gépezetet a cégében, amely megállás nélkül kutatja fel és szerzi meg az újabb és újabb ügyfeleket, megkeresi és megszerzi az újabb és újabb célközönséget.
 
Ezzel tudja a vezetés a legjobban szolgálni a cége és a csapata egészséges működését.
 
Barátsággal:
Bacsa András

AMIT UTÁLUNK EGY MUNKAKÖRBEN

Az elmúlt időben többször előfordult, hogy azzal magyarázták nekem cégtulajdonosok, ügyvezetők, középvezetők vagy munkatársak a sikertelenségüket, hogy bizonyos részét vagy részeit utálják annak a szerepkörnek, munkakörnek, amit betöltenek. Ezt használták ésszerű indoknak, hogy miért nem végeznek el bizonyos feladatokat, illetve miért csak részben végzik el az adott feladatkört.
 
Tulajdonképpen azt igyekeztek ezzel megmagyarázni, hogy amikor valaki nem szeret egy területet a munkakörén belül, akkor azt nem kell feltétlenül megcsinálnia. 
Ez persze beláthatatlan károkat okozhat neki és a csapatának egyaránt.
 
Ez a fajta működés esetenként megfigyelhető cégtulajdonosoknál és ügyvezetőknél is, de ez a legveszélyesebb dolog egy vállalkozásra nézve!
Mivel ők a cégük forrása, így minden gondolatuk és cselekvésük nagy eséllyel tovább fog másolódni a csapatukban is, és egyszer csak azt veszik észre, hogy a szervezetük összeomlott alattuk.
 
Ez azért történhet meg, mert abban a pillanatban, amikor egy vezető – főleg ha az maga a  cégtulajdonos illetve az ügyvezető – nem végzi el a szerepköréhez kapcsolódó munkát (mert mondjuk utálja pl. a dokumentációt, vagy utál konfliktusba kerülni és kezelni embereket stb.), már sokkal nehezebben fogja szigorúan számon kérni a csapattagjain az ő saját feladatkörükkel járó kötelességeiket, és sokkal elnézőbb lesz velük szemben.
 
Ez begyűrűzik a teljes cégbe, általánossá válnak az el nem végzett feladatok, általánossá válnak a hibák, amik akár rövid úton tönkre tehetik azt. Így a tulajdonos vagy a munkatárs nagy reményeiből csak meghiúsult célok, csalódások és kudarcok lesznek.
 
Természetes vannak dolgok, amiket egy pozíció betöltésében nem feltétlenül szeretünk, vagy akár utálunk.
DE! Megfigyelésem szerint pont ezek azok a dolgok, amik sokszor a kulcsot jelentik ahhoz, hogy azt a pozíciót vagy területet igazán sikerre vigyük.
Abban a pillanatban, amikor ezeket az utált dolgokat elvégzik vagy kijavítják, rohamos és robbanásszerű eredmények és sikerek születnek.
 
Mivel az ember eleve szívesen csinálja azt, amit szeret, és nem okoz neki gondot, hogy ezt jól csinálja, így az erősségeit könnyebben tudja még magasabb szintre felvinni. Én egyébként főleg ezekre az erősségekre fókuszáltatom az összes ügyfelem. Egy jó edző és csapattárs mindig elsősorban az erősségekre és a képességekre koncentrál.
 
Azonban sok elvesztegetett potenciált találunk azokon a területeken, amikkel valaki nem akar szembenézni, mert utálja, és mert nagyon kényelmetlen neki. Sokszor itt találjuk meg a kulcsát egy gyors és látványos növekedésnek, javulásnak.
 
És ne feledjük! 
Szerintem az anya szerep az egyik legszebb dolog a világon. Az anyaságban rengeteg minden csodaszép, ami elmondhatatlan boldogsággal jár.
Viszont ennek a szerepkörnek is megvannak azok a kényelmetlen, és sokszor utálni való részei, amiket egy anya joggal mondhatná, hogy nem csinálja meg, de ezek nélkül nem lenne boldog és egészséges egyetlen gyerek sem.
A magabiztos, boldog anyák büszkék arra, hogy minden utált dolog ellenére ők nem hagyták cserben a gyerekeiket, hanem átmentek ezeken a kellemetlenségeken.
 
Sokszor kiderül az is, hogy az utálat tárgyát képező dolgok vagy területek egyszerűen csak zavarosak az embernek, mert valamit nem ért, vagy valamiről félreértése van, vagy nincs elegendő tudása róla. Ezeket mindig lehet orvosolni, és azután szinte varázsütésre eltűnik az utálat és a kényelmetlenség.
 
Egy vezető felelőssége abban rejlik, hogy először saját magán kiszúrja, hogy melyik az a terület vagy területek, amikkel szemben utálatot és kényelmetlenséget érez, és ahelyett, hogy elmenekül előle és figyelmen kívül hagyja, inkább “megragadja a saját grabancát”, és önfegyelemmel “átrángatja” magát a dolgon. Megvizsgálja, hogy az adott terület melyik része az, amelyik problémát okoz, és igyekszik több tudást és gyakorlatot szerezni benne. 
 
Ezután már nem fog gondot okozni neki, hogy a csapatát is átsegítse ezeken az akadályokon, és számon is kérje a csapattagoktól, hogy ők is szembenézzenek az utált területekkel, és önfegyelemmel “átrángassák” saját magukat a “saját grabancuknál fogva” ezeken.
 
Amikor pedig mindannyian átlépték a saját korlátaikat, akkor már egy büszke, magabiztos, és valószínűleg nagyon sikeres és boldog csapatot alkotnak, amelyik képes bármely külső és belső körülmény ellenére egyre növekvő és stabil maradni.
 
Barátsággal:
Bacsa András
Életcél és Karrier Tanácsadó

EGY VEZETŐ VAGY SZOLGÁL, VAGY KISZOLGÁLTATOTT LESZ.

EGY VEZETŐ VAGY SZOLGÁL, VAGY KISZOLGÁLTATOTT LESZ. AVAGY AKI SZOLGÁL, AZ SOSEM LESZ RABSZOLGA.
 
Egy alapvető vezetői hozzáállásról írok most pár gondolatot, amelyet rengeteg félreértés kísér. Ez pedig az a nézőpont, amely megkülönbözteti a nagy vezetőket, és amely által bárki nagy vezetővé válhat, ha megérti és elkezdi alkalmazni. Ebben teljesen magabiztos vagyok, mert számtalan élő példán keresztül láttam a gyakorlatban ennek a működőképességét.
 
Sokan úgy vezetik a cégüket – és sokan úgy élik az egész életüket -, hogy folyamatosan csak azt hangsúlyozzák, hogy mit várnak el a környezetüktől, a munkatársaiktól, a partnereiktől, sőt akár az ügyfeleiktől is. Ez persze rányomja a bélyegét a mindennapjaikra, mert egy állandó, észrevétlen követelés és elvárás van bennük másokkal szemben, hogy mit kellene nyújtani a csapattagjaiknak, családtagjaiknak, barátaiknak, vagy akár a társadalomnak a számukra.
 
Amikor pedig nem kapják meg ezeket az elvárásaikat, akkor sértődötten visszavonulnak, vagy rosszabb esetben kígyót békát kiabálnak másokra, és zaklatottá teszik a kapcsolataikat. Ebből pedig nem lesz sikeres vezetés, csak örök küszködés és kínlódás akár a cégüket, a saját életüket, családjukat, barátaikat vagy a környezetüket illetően egyaránt.
 
Egy igazi vezető szolgál. 
Szilárd meggyőződésem – szerencsére vannak sokan, akik ebben egyetértenek, – hogy a vezetés az színtiszta szolgálat!
 
A szolgálat egy olyan tevékenység, ahol nem alárendeltek vagyunk, hanem a csapatunk és a környezetünk fölé emelkedve megvizsgáljuk, hogy mire van szüksége az egyes csapattagoknak, – illetve a teljes csoportnak – ahhoz, hogy még jobb és hatékonyabb munkát tudjanak elvégezni. Aztán pedig megadjuk nekik ezt a segítséget, támogatást, képzést vagy akár elismerést, ösztönzést, és ezzel teremtünk jobb, magasabb szintű csapat hangulatot, csapat eredményeket és sikereket.
 
Amikor szolgáljuk a csapatunkat – családunkat, barátainkat, környezetünket – akkor nem vállaljuk át az ő felelősségüket, nem vesszük át tőlük azokat a döntéseket és teendőket, amit nekik kellene elvégezniük. Csak tisztán támogatást és segítséget adunk nekik abban, hogy ők ezeket hatékonyabban tegyék meg.
 
Amikor így gondolkodunk, vezetünk és élünk, biztosan sok jó kapcsolatunk lesz, termelékenyek és elégedettek lesznek a körülöttünk élők, mi pedig biztosan izgalommal és boldogan várjuk a következő kihívásokat az életünk egészében.
 
DE! A szolgálat teljes ellentéte az, amikor egy vezető rabszolgája a cégének, vagy egy személy rabszolgája a családjának, baráti körének, környezetének.
Ez egy olyan alárendelt szerep, amikor minden döntést neki kell meghoznia, a feladatokat neki kell elvégeznie, és minden ostor az ő hátán csattan, ha valami nincs rendben.
 
Amikor valaki így működik a cégében és az életében, az teljesen kiszolgáltatottá válik, és valószínűleg boldogtalan és értéktelen kapcsolatok fogják körülvenni, hiszen pontosan tudja ő is és a többiek is, hogy ez méltánytalan és sikertelen dolog, mert a többiek kezéből kiveszi a felelősséget és az alkotás örömét. Ezek nélkül pedig senki sem érzi magát hasznosnak, és így elveszíti az önbecsülését és önbizalmát.
 
Én pontosan megtapasztaltam a fent leírt dolgokat, mert életem egy korábbi szakaszában én is rabszolga és kiszolgáltatott szerepben működtem. 
Szerencsére egy jó ideje meghoztam azt a döntést, hogy a környezetem fölé emelkedve azt igyekszem mindig vizsgálni, hogy mivel szolgálhatom a saját életem javulását, a családom és a barátaim jobb boldogulását, a csapatom és a szélesebb környezetem hatékonyabb sikereit.
 
Ami a legszebb az egészben, hogy amióta így gondolkodom, cselekszem és dolgozom, azóta sokkal kiegyensúlyozottabbak és harmonikusabbak a kapcsolataim, és végre úgy élhetem az életem, amire mindig is vágytam.
 
Mert az a vezető, aki szolgál, sosem lesz rabszolga, és sosem lesz kiszolgáltatott, hanem ő fogja irányítani az életét és a környezetét mindenki javára!
 
Aki nem hiszi, próbálja ki!
 
Barátsággal:
Bacsa András