EGY VEZETŐ VAGY SZOLGÁL, VAGY KISZOLGÁLTATOTT LESZ. AVAGY AKI SZOLGÁL, AZ SOSEM LESZ RABSZOLGA.
Egy alapvető vezetői hozzáállásról írok most pár gondolatot, amelyet rengeteg félreértés kísér. Ez pedig az a nézőpont, amely megkülönbözteti a nagy vezetőket, és amely által bárki nagy vezetővé válhat, ha megérti és elkezdi alkalmazni. Ebben teljesen magabiztos vagyok, mert számtalan élő példán keresztül láttam a gyakorlatban ennek a működőképességét.
Sokan úgy vezetik a cégüket – és sokan úgy élik az egész életüket -, hogy folyamatosan csak azt hangsúlyozzák, hogy mit várnak el a környezetüktől, a munkatársaiktól, a partnereiktől, sőt akár az ügyfeleiktől is. Ez persze rányomja a bélyegét a mindennapjaikra, mert egy állandó, észrevétlen követelés és elvárás van bennük másokkal szemben, hogy mit kellene nyújtani a csapattagjaiknak, családtagjaiknak, barátaiknak, vagy akár a társadalomnak a számukra.
Amikor pedig nem kapják meg ezeket az elvárásaikat, akkor sértődötten visszavonulnak, vagy rosszabb esetben kígyót békát kiabálnak másokra, és zaklatottá teszik a kapcsolataikat. Ebből pedig nem lesz sikeres vezetés, csak örök küszködés és kínlódás akár a cégüket, a saját életüket, családjukat, barátaikat vagy a környezetüket illetően egyaránt.
Egy igazi vezető szolgál.
Szilárd meggyőződésem – szerencsére vannak sokan, akik ebben egyetértenek, – hogy a vezetés az színtiszta szolgálat!
A szolgálat egy olyan tevékenység, ahol nem alárendeltek vagyunk, hanem a csapatunk és a környezetünk fölé emelkedve megvizsgáljuk, hogy mire van szüksége az egyes csapattagoknak, – illetve a teljes csoportnak – ahhoz, hogy még jobb és hatékonyabb munkát tudjanak elvégezni. Aztán pedig megadjuk nekik ezt a segítséget, támogatást, képzést vagy akár elismerést, ösztönzést, és ezzel teremtünk jobb, magasabb szintű csapat hangulatot, csapat eredményeket és sikereket.
Amikor szolgáljuk a csapatunkat – családunkat, barátainkat, környezetünket – akkor nem vállaljuk át az ő felelősségüket, nem vesszük át tőlük azokat a döntéseket és teendőket, amit nekik kellene elvégezniük. Csak tisztán támogatást és segítséget adunk nekik abban, hogy ők ezeket hatékonyabban tegyék meg.
Amikor így gondolkodunk, vezetünk és élünk, biztosan sok jó kapcsolatunk lesz, termelékenyek és elégedettek lesznek a körülöttünk élők, mi pedig biztosan izgalommal és boldogan várjuk a következő kihívásokat az életünk egészében.
DE! A szolgálat teljes ellentéte az, amikor egy vezető rabszolgája a cégének, vagy egy személy rabszolgája a családjának, baráti körének, környezetének.
Ez egy olyan alárendelt szerep, amikor minden döntést neki kell meghoznia, a feladatokat neki kell elvégeznie, és minden ostor az ő hátán csattan, ha valami nincs rendben.
Amikor valaki így működik a cégében és az életében, az teljesen kiszolgáltatottá válik, és valószínűleg boldogtalan és értéktelen kapcsolatok fogják körülvenni, hiszen pontosan tudja ő is és a többiek is, hogy ez méltánytalan és sikertelen dolog, mert a többiek kezéből kiveszi a felelősséget és az alkotás örömét. Ezek nélkül pedig senki sem érzi magát hasznosnak, és így elveszíti az önbecsülését és önbizalmát.
Én pontosan megtapasztaltam a fent leírt dolgokat, mert életem egy korábbi szakaszában én is rabszolga és kiszolgáltatott szerepben működtem.
Szerencsére egy jó ideje meghoztam azt a döntést, hogy a környezetem fölé emelkedve azt igyekszem mindig vizsgálni, hogy mivel szolgálhatom a saját életem javulását, a családom és a barátaim jobb boldogulását, a csapatom és a szélesebb környezetem hatékonyabb sikereit.
Ami a legszebb az egészben, hogy amióta így gondolkodom, cselekszem és dolgozom, azóta sokkal kiegyensúlyozottabbak és harmonikusabbak a kapcsolataim, és végre úgy élhetem az életem, amire mindig is vágytam.
Mert az a vezető, aki szolgál, sosem lesz rabszolga, és sosem lesz kiszolgáltatott, hanem ő fogja irányítani az életét és a környezetét mindenki javára!
Aki nem hiszi, próbálja ki!
Barátsággal:
Bacsa András