Az elmúlt időben többször előfordult, hogy azzal magyarázták nekem cégtulajdonosok, ügyvezetők, középvezetők vagy munkatársak a sikertelenségüket, hogy bizonyos részét vagy részeit utálják annak a szerepkörnek, munkakörnek, amit betöltenek. Ezt használták ésszerű indoknak, hogy miért nem végeznek el bizonyos feladatokat, illetve miért csak részben végzik el az adott feladatkört.
Tulajdonképpen azt igyekeztek ezzel megmagyarázni, hogy amikor valaki nem szeret egy területet a munkakörén belül, akkor azt nem kell feltétlenül megcsinálnia.
Ez persze beláthatatlan károkat okozhat neki és a csapatának egyaránt.
Ez a fajta működés esetenként megfigyelhető cégtulajdonosoknál és ügyvezetőknél is, de ez a legveszélyesebb dolog egy vállalkozásra nézve!
Mivel ők a cégük forrása, így minden gondolatuk és cselekvésük nagy eséllyel tovább fog másolódni a csapatukban is, és egyszer csak azt veszik észre, hogy a szervezetük összeomlott alattuk.
Ez azért történhet meg, mert abban a pillanatban, amikor egy vezető – főleg ha az maga a cégtulajdonos illetve az ügyvezető – nem végzi el a szerepköréhez kapcsolódó munkát (mert mondjuk utálja pl. a dokumentációt, vagy utál konfliktusba kerülni és kezelni embereket stb.), már sokkal nehezebben fogja szigorúan számon kérni a csapattagjain az ő saját feladatkörükkel járó kötelességeiket, és sokkal elnézőbb lesz velük szemben.
Ez begyűrűzik a teljes cégbe, általánossá válnak az el nem végzett feladatok, általánossá válnak a hibák, amik akár rövid úton tönkre tehetik azt. Így a tulajdonos vagy a munkatárs nagy reményeiből csak meghiúsult célok, csalódások és kudarcok lesznek.
Természetes vannak dolgok, amiket egy pozíció betöltésében nem feltétlenül szeretünk, vagy akár utálunk.
DE! Megfigyelésem szerint pont ezek azok a dolgok, amik sokszor a kulcsot jelentik ahhoz, hogy azt a pozíciót vagy területet igazán sikerre vigyük.
Abban a pillanatban, amikor ezeket az utált dolgokat elvégzik vagy kijavítják, rohamos és robbanásszerű eredmények és sikerek születnek.
Mivel az ember eleve szívesen csinálja azt, amit szeret, és nem okoz neki gondot, hogy ezt jól csinálja, így az erősségeit könnyebben tudja még magasabb szintre felvinni. Én egyébként főleg ezekre az erősségekre fókuszáltatom az összes ügyfelem. Egy jó edző és csapattárs mindig elsősorban az erősségekre és a képességekre koncentrál.
Azonban sok elvesztegetett potenciált találunk azokon a területeken, amikkel valaki nem akar szembenézni, mert utálja, és mert nagyon kényelmetlen neki. Sokszor itt találjuk meg a kulcsát egy gyors és látványos növekedésnek, javulásnak.
És ne feledjük!
Szerintem az anya szerep az egyik legszebb dolog a világon. Az anyaságban rengeteg minden csodaszép, ami elmondhatatlan boldogsággal jár.
Viszont ennek a szerepkörnek is megvannak azok a kényelmetlen, és sokszor utálni való részei, amiket egy anya joggal mondhatná, hogy nem csinálja meg, de ezek nélkül nem lenne boldog és egészséges egyetlen gyerek sem.
A magabiztos, boldog anyák büszkék arra, hogy minden utált dolog ellenére ők nem hagyták cserben a gyerekeiket, hanem átmentek ezeken a kellemetlenségeken.
Sokszor kiderül az is, hogy az utálat tárgyát képező dolgok vagy területek egyszerűen csak zavarosak az embernek, mert valamit nem ért, vagy valamiről félreértése van, vagy nincs elegendő tudása róla. Ezeket mindig lehet orvosolni, és azután szinte varázsütésre eltűnik az utálat és a kényelmetlenség.
Egy vezető felelőssége abban rejlik, hogy először saját magán kiszúrja, hogy melyik az a terület vagy területek, amikkel szemben utálatot és kényelmetlenséget érez, és ahelyett, hogy elmenekül előle és figyelmen kívül hagyja, inkább “megragadja a saját grabancát”, és önfegyelemmel “átrángatja” magát a dolgon. Megvizsgálja, hogy az adott terület melyik része az, amelyik problémát okoz, és igyekszik több tudást és gyakorlatot szerezni benne.
Ezután már nem fog gondot okozni neki, hogy a csapatát is átsegítse ezeken az akadályokon, és számon is kérje a csapattagoktól, hogy ők is szembenézzenek az utált területekkel, és önfegyelemmel “átrángassák” saját magukat a “saját grabancuknál fogva” ezeken.
Amikor pedig mindannyian átlépték a saját korlátaikat, akkor már egy büszke, magabiztos, és valószínűleg nagyon sikeres és boldog csapatot alkotnak, amelyik képes bármely külső és belső körülmény ellenére egyre növekvő és stabil maradni.
Barátsággal:
Bacsa András
Életcél és Karrier Tanácsadó