A SIKERHEZ NE VÁRJ SZUPERHŐSRE

Sokszor hallottam már, hogy “az élet egy bonyolult és veszélyes hely.” Ez így igaz. Legalábbis abban az esetben, ha valaki ezt gondolja igaznak. Vannak viszont többen, akik más nézőpontot vallanak. Nekik is igazuk van. A két elgondolás között az egyetlen különbség a döntés és a meggyőződés.

Ezért a legfontosabb mindig az, hogy te hogyan vélekedsz valamiről? Szerencsére bármennyire is negatív bárkinek a jelenlegi elgondolása, van számára egy jó hírem: bármikor joga van ezt a véleményt megváltoztatni. Akár most azonnal.

Dönthetsz most úgy is, hogy te leszel a saját életed szuperhőse. A rossz hírem az, hogy más úgysem lesz az helyetted. Ehhez persze szükség van egy jó adag bátorságra és kitartásra. Az is fontos, hogy ne csak görcsös erőfeszítést használj az életedben, hanem főleg okos eszközöket. Ezek az eszközök gyakran nagyon egyszerűek, és sokan éppen azért nem használják, mert túl kézenfekvőnek tűnnek.

Inkább halogatnak. Halogatnak és ezzel egyre mélyebbre süllyednek, mert ők maguk teszik a saját életüket szövevényessé ezáltal.
“Az élet túl bonyolult” közhelyet sokszor hallani. Még ha így is lenne, a megoldásoknak egyáltalán nem kell bonyolultnak lenniük. Vannak nagyon egyszerű, ám rendkívül hatékony probléma megoldási eszközök is.

Mi lenne, ha most egyszerűen összeírnád az összes olyan területet, helyzetet és dolgot ahol, vagy amit halogatsz? Csinálj róluk egy listát! Ez ugye nem bonyolult? Aztán eldöntheted ezekről, hogy mik fontosak, és így melyiket kell sürgősen kezelned. Aztán csak beszámoznád őket, és elkezdenéd az elsővel, és azt megcsinálnád. Ugye ez sem bonyolult? Aztán csak mennél tovább sorban, lépésről lépésre a listán.

Ez egy pofon egyszerű eszköz.
(Figyelem, az egyszerű szónak egyáltalán nem az a jelentése vagy a szinonimája, hogy könnyű! Ezt sokan összekeverik.) Az egyetlen, ami itt gond lehet, az az önfegyelem. Nem a bonyolultság okozza a legtöbb problémát, amikor valaki halogat, hanem a következetesség és a fegyelmezett hozzáállás hiánya.

A saját életedet neked kell sikerre vinned és úgy gondolom, hogy ez a legkevesebb, amit meg kell tenned magadért. Ne hagyd, hogy a félelmeid irányítsanak! Lehetőleg olyan döntéseket hozz, amik hosszú távon hasznosnak látszanak az életed egészét illetően. Ne engedj a rövid távú csábításoknak! Kezdd el jó irányba vinni a dolgokat!

Barátsággal:
Bacsa András

NEM INKUBÁTORBAN ÉLÜNK ÉS DOLGOZUNK.

Rendszeresen jön velem szembe az a panasz, hogy az elmúlt héten megint sok problémát kellett kezelnie egy cégtulajdonosnak, ügyvezetőnek, vállalkozónak. Ilyenkor őszinte kíváncsisággal hallgatom meg őket, mert legtöbbször kiderül, hogy amire ők úgy tekintenek, mint problémák, tulajdonképpen döntő többségében olyan megoldandó feladatok, amelyek abból fakadnak, hogy a cég vagy a vállalkozás nagyon jól tejesít, így sok a munka, a termelés, és a projektek száma.

Ez persze egy nagyon jó hír! Közben azonban nem csak a saját csapatukat kell jól összehangolják és irányítsák, hanem természetes módon beleütköznek abba, hogy koordinálniuk kell külsősöket, alvállalkozókat, beszállítókba, és egyéb partnereket, akik sokszor közel sem működnek olyan jól, mint a saját csapatuk.

Ezért tudomásul kell venniük, hogy nem egy inkubátorban tevékenykednek!
Hanem egy képlékeny, folyamatosan változó, élő, és egyáltalán nem statikus környezetben, ami bizony tartogat meglepetéseket, megállításokat, és sokszor olyan hibákat, amiket könnyen lehet, hogy szintén ezeknek a cégvezetőknek, ügyvezetőknek, vállalkozóknak kell megoldaniuk, mert ha nem, akkor az óriási kárt okozna a saját cégüknek.

Na most, ha megnézzük a dolgot, akkor azt kell látnunk, hogy ezek a plusz feladatok egyáltalán nem jelentkeznének, ha ezek a vezetők nem lennének ennyire ügyesek, és nem biztosítanának folyamatosan jó sok megrendelőt, ügyfelet, azaz jó sok munkát és projektet a csapatuknak.
Ha csak ücsörögnének, és nem lenne min dolgozni a cégüknek, vállalkozásuknak, akkor ezek a váratlan és kiszámíthatatlan feladatok persze nem jelentkeznének.
Viszont egészen biztosan lenne egy jó nagy igazi problémájuk: mit tegyenek, hogy ne menjenek csődbe?

Az élet nem egy inkubátor. Nem ad automatikus védettséget sem a túléléshez, sem pedig a vele járó feladatok elkerüléséhez.
Ezért az önbizalmunk és önbecsülésünk megerősítése miatt jobban tesszük, ha sok-sok proaktív cselekvéssel inkább sok plusz feladatot okozunk magunknak és a csapatunknak, mint hogy passzív hozzáállással tényleg komoly problémák keletkezzenek, amik miatt nagy bajba kerülhetünk az életben, a munkában és az üzletben.

Örülj hát a sok váratlan feladatnak, ha az a sok munka következménye, és ne utálattal kezeld ezeket, hanem olyan akadályokként, amik nélkül sosincs megvalósult cél, és sosincs igazi siker!

Barátsággal:
Bacsa András

RÁFÁZOL HA CSAK ELVÁRSZ. 

Sokszor kell azt az óriási tévedést tisztáznom vezetőknél, hogy “ő bizony elvárja a munkatársaitól azt, hogy ….”, de azok egyszerűen nem csinálják meg a dolgukat, vagy nem megfelelően csinálják meg azt.
 
Először is, ha megnézzük azt a szót, hogy “elvárom”, akkor szemet kell szúrjon, hogy aki csak elvár, az bizony várakozik, ahelyett, hogy proaktívan cselekedne. 
Amikor pedig valaki passzívan csak várakozik valamire vagy valakire, akkor felveszi azt az álláspontot, hogy annak a valaminek vagy valakinek a hatásává válhat. 
Ő azt dönti el, hogy – csúnyán de őszintén mondva – áldozati szerepet vesz fel, mert az, aki hatása valakinek vagy valaminek, az bizony áldozatává válhat annak.
 
Egy vezető pedig sosem várakozhat, és sosem válhat mások, vagy a körülmények áldozatává. Egy vezetőnek aktívan fel kell vállalnia a felelősséget, hogy bármely helyzetben ő az, akiről a csapata jó példát kell vegyen, őt kell követnie. 
A vezetés nem egy passzív tevékenység, hanem egy állandó éber és tudatos felelősségvállalás és irányítás, ami nélkül sosem lesz jó és sikeres egy menedzsment.
 
Ezért a jó vezető proaktívan eléri, hogy a dolgok megtörténjenek, az eredményeket elérjék, és a saját kezébe veszi az irányítást . (Ez nem egyenlő azzal, hogy ő csinálja meg azt, amit másnak kellene.) 
Nem várakozik, hanem tesz, cselekszik, és már a problémák felmerülése előtt kezdeményez. Elvárás helyett megköveteli és kontroll alatt tartja azt a területet, ami az ő hatásköre.
 
Aki ennek megfelelően vezet és menedzsel, az nagyon kicsi eséllyel válik áldozattá, mert ő az, aki megszabja a dolgok működését, és ő az, aki az irányítást a kezében tartja, így nagy eséllyel sikeres és eredményes lesz. Amikor ez történik egy csapatban, akkor az ő hozzáállása és vezetési módja másolódni fog, mert a jó példa képes gyorsan elterjedni, hiszen ki az a bolond, aki ne akarna ugyanolyan sikeres lenni, mint ő? (Ez alól csak egy romboló, és nem oda való csapattag a kivétel, de őt egyszerűen ki kell rúgni.)
 
Követeld meg, és aktívan érd el az eredményeket, ne csak passzívan elvárd, hogy azok valahogy megtörténjenek!
 
Barátsággal:
Bacsa András
+36309365092

SEMMIT NEM FOGSZ ELÉRNI, AMI A KOMFORTZÓNÁDON KÍVÜL VAN.

A fenti gondolat a magyarázat arra, hogy miért nem kapja meg valaki azt, amire vágyik, ami után sóvárog. Amikor megvizsgálod, hogy azok a dolgok vagy eredmények, amikkel rendelkezel vagy amiket elértél, miért lettek a tiéd, azt láthatod, hogy vagy azért, mert már eleve a komfortzónádon belül estek, vagy azért, mert hajlandó voltál átlépni, áttörni ennek a zónának a határát, és így megszerezni azt, amit akartál.
 
DE! Sosem lesz a tiéd az a dolog vagy eredmény, ami meghaladja a komfortzónádat.
A sikert a sikertelenségtől az választja el, hogy egy személy hajlandó-e arra, hogy átlépje a saját komfortzónájának a határait. Akiben benne van a szándék és kitartás, hogy önfegyelemmel átrángassa saját magát ezeken a korlátokon, ő ezzel szabadjára engedi a saját képességeit, és bármit képes lesz elérni, amit szeretne.
 
Aki most arra gondol, hogy ez csak egy kamu motivációs duma, neki tudnia kell, hogy pontosan ez a gondolata az indok saját maga számára ahhoz, hogy ő miért ne menjen neki felgyűrt ingujjal a saját komfortzónája áttörésének. Ő ezzel állítja meg önmagát.
Ez annak az önigazolása, hogy miért ne kelljen neki kemény áldozatokat meghoznia, hogy elérhesse és birtokolhassa azokat az álmokat, célokat, eredményeket, amikre vágyik.
 
A vágy önmagában csak reménykedés, amely sosem fog megvalósulni, ha nincs mögötte tényleges hajlandóság és tiszta szándék, amely egyben párosul a kitartó, következetes és fegyelmezett cselekvéssel. 
Illetve azzal a hajlandósággal, hogy lépésről lépésre, napról napra egyre kijjebb toljuk a saját komfortzónánk határait.
 
Ehhez persze meg kell változtatnunk az addigi gondolkodásunk, az addigi működésünk és cselekvésünk, mert ezek az automatikus gondolkodási és viselkedési sémák, minták okozzák azokat a korlátokat, amik miatt sosem fogjuk elérni azt, amit akarunk.
Így sosem fogunk rendelkezni azzal, amire vágyunk, illetve nem fogjuk elérni azokat az eredményeket, amiket birtokolni akarunk. 
 
MINDEN, AMIRE VÁGYSZ, DE NEM A TIED, CSAKIS A SAJÁT KOMFORTZÓNÁDON KÍVÜL TALÁLHATÓ.
Bontsd le ezeket a korlátokat, és szabadítsd fel az álmaidat és önmagadat!
 
Barátsággal:
Bacsa András

CSESZHETJÜK, HA NEM TUDJUK, HOGY MI A BELSŐ HAJTÓ CÉLUNK. 

Biztosan ismerősen csengenek a következő mondatok. “Nincsen meg a célom.” vagy “Már megvalósítottam, amit akartam, belefásultam, és nem találok újabb célt.” 
 
Valójában mit is értünk azon a néha álomszerűen és ködösen hangzó dolgon, hogy Cél?
 
Amíg ezt valaki nem tisztázta le, addig egy teljes életet tölthet zűrzavarban, kétségekben és önmarcangolásban. Pedig csak egyszerűen utána kellene nézni és megérteni, hogy mi is az, ami után sóvárognak, vágyakoznak, küzdenek az emberek, és amiért képesek egy tejes életet vagy akár vagyont is feláldozni, hogy keressék, kutassák azt a sokszor megfoghatatlannak tűnő dolgot, amit Célnak nevezünk.
 
A következő pár gondolat ebben nyújthat segítséget.
 
Azt mindenki tudja, hogy a “csap” szónak vannak olyan teljesen eltérő jelentései, amelyeket ha összekevernénk, és rossz értelemben használnánk, akkor ennek zűrzavaros és kellemetlen eredményi lennének különböző helyzetekben.
 
A “cél” szónak szintén vannak olyan eltérő jelentései, amiket sajnos sokan teljesen összekevernek, és ez nagy nehézségeket okoz a boldogulásukban legyen az magánélet, üzlet vagy karrier.
 
Az angol nyelvben van két olyan eltérő szó a “cél” meghatározására, amelyek totál különböző szavak, és megmutatják, hogy két különböző fogalmi jelentésről beszélünk. Amikor ezzel valaki nincs tisztában, akkor bizony bajba kerülhet.
 
Az első szó a “cél” fogalmára angolul a “purpose”. 
Ez a szó azt a belülről jövő hajtóerőt, indíttatást, elhivatottságot és belső motivációt jelenti alapvetően, hogy miért teszünk meg valamit, vagy miért hozunk létre valamit, vagy hogy milyen építő, segítő hatást akarunk elérni a környezetünkben mások számára.
 
Ez nem rólunk szól! 
Ez nem a mi önös érdekünk, de furcsa mód pont ezért tesz bennünket boldoggá.
Ezt nevezzük ünnepélyesen KÜLDETÉSNEK. 
Ez az a belső értékünk, hajtóerőnk, ami örökös és kitart egész életünkön keresztül.
 
Ez a saját magunk értéke, és ez a hozzájárulásunk a környezetünkhöz és az életünk más részeihez, résztvevőihez. Ez az, ami az értékét adja annak, amit teszünk vagy amit létrehozunk. Ez tud hajtani bennünket, hogy átvergődjünk a legdurvább akadályokon, és elérjük azokat az eredményeket, amiket elérendőnek gondolunk.
 
A második angol szó a “cél” meghatározására a “goal”. Ez a szó ténylegesen a focikapu szóból eredeztethető, ahová be kell találni, ahová el kell érni.
Ez jelenti mindazokat a rajtunk kívüli külső dolgokat, amikkel ténylegesen rendelkezni akarunk, és amiket birtokolni szeretnénk. Ezek lehetnek fizikai tárgyak, de lehet bármilyen elismerés, pozíció, vagy cím, amelyet el szeretnénk érni.
 
Ezek a dolgok már a saját önös érdekünk, és rólunk szólnak! 
Ezek a célok, azaz külső elért eredmények azonban nagyon gyorsan értéktelenné válhatnak, miután megszereztük őket. Életünk során ezek az elérendő és birtokolandó célok jönnek mennek, és akár megváltoznak. Amikor elértük, kitűzünk újabbakat.
 
A leghatékonyabban akkor tudunk haladni az életünkben, ha tisztában vagyunk a belső hajtó célunkkal azaz Küldetésünkkel, és ehhez kitűzünk olyan külső elérendő célokat azaz eredményeket, amikért együttesen küzdve megadják nekünk a sikert és a boldogságot.
 
Barátsággal:
Bacsa András

HAZUGSÁG, HOGY ROSSZ A CÉLOD, HA TÚL SOK AKADÁLY JÖN KÖZBE! 

Sokszor találkozom az ügyfeleimnél és a társadalomban is azzal a teljesen hamis elképzeléssel, hogy ha túl sok akadály jön valakivel szembe, az azt mutatja, hogy ő rossz célt teremt. Ezek szerint a sok probléma azt jelzi, hogy nem arra kellene mennie, hanem inkább másik utat kellene választania.
 
Nos, őszintén szólva ez egy olyan hazugság, amelyet általában két okból terjesztenek az emberek, és tudnod kell, hogy ezen okok egyike sem azt szolgálja, hogy bárkit segítsen és támogasson abban, hogy elérje a céljait, és megvalósítsa az álmait.
 
Az első ok nagyon aljas és egyáltalán nem nyilvánvalóan észrevehető. Amikor egy személy azt mondja, hogy ő csak segíteni szeretne neked – a fenti hazugsággal – azért, hogy megmentsen téged sok sok szenvedéstől és attól, hogy megint csalódás érjen, akkor tudnod kell erről a másik személyről, hogy ő sosem volt, és sosem lesz a te barátod.
Őt egy olyan rossz szándék hajt, amivel meg akarja akadályozni a környezetét abban, hogy sikeres, önbizalommal teli és boldog legyen. 
 
A másik ok – ami miatt valaki a fenti hazugságot használja – már nem ennyire durva, nem is tudatos, de ez sem fog téged segíteni, mert azt sugallja, hogy add fel az álmaidat.
Nála az történt, hogy az életében rengeteg célt adott már fel, mert ő nem volt hajlandó megfizetni a siker árát, és nem volt hajlandó leküzdeni azokat a nehézségeket és problémákat, amik mindig természetes velejárói annak, ha valaki célokat – ráadásul nagy célokat – tűz ki, és elkezdi ezeket teremteni.
 
Ezek a személyek csak a saját maguk “becsületét” akarják menteni azzal, ha másokat is rávesznek arra, hogy adják fel. Ez a legelcseszettebb és legveszélyesebb önigazolás, amit csak használhatnak, mert ilyenkor nem csak téged állítanak meg, hanem ez további indokokat ad önmaguk számára is, hogy “ lám-lám, nem csak én adom fel, hanem mások is ezt teszik”.
 
Mit érdemes tenned, amikor a fent leírt hazugságot mondják neked? Mosolyogj egyet, és ereszd el a füled mellett! Attól a személytől pedig ne fogadj el semmilyen tanácsot! 
Mert egyet biztosan tudnod kell:
Senki nem ért még el célokat – főleg nem nagy célokat – anélkül, hogy ne kellett volna óriási akadályokat leküzdenie, óriási áldozatokat meghoznia, azaz ne kellet volna megszenvednie érte.
 
A siker – jelentsen ez neked bármit is – csakis óriási kitartással, és fegyelmezett, szorgalmas cselekvéssel érhető el, amelyhez az út mindig hatalmas akadályokon keresztül vezethet. 
Tartsd ezeket az akadályokat útjelző tábláknak, ne pedig rossz jeleknek!
 
Tudd, hogy a mennyországba vezető út sokszor a poklon keresztül megy át!
 
Az egyetlen lényeges dolog, ami számít az, hogy a célod építő-e számodra és a szélesebb környezeted számára is?
Ha igen, akkor nyomj padlógázt, és az akadályok úgyis mutatni fogják neked az utat, amerre menned kell, hogy végül célba érj, és megvalósítsd az álmaidat és önmagadat!
 
Barátsággal:
Bacsa András

HALÁLOS LEHET FÜGGENI CSAK EGY-KÉT NAGY VEVŐTŐL!

HALÁLOS LEHET FÜGGENI CSAK EGY-KÉT NAGY VEVŐTŐL! AVAGY AZ OROSZLÁN IS ELVESZÍTI A TÚLÉLÉSI ÖSZTÖNEIT HA RENDSZERESEN ETETIK.
 
Több vállalkozással dolgozom együtt, ahol az egyik legfontosabb feladatomnak tekintettem a közös munka megkezdésekor, hogy megszüntessék azt az állapotot, amely szerint csak egy-két nagy vevőjükből éltek, és ezek a vevők hozták a bevételük döntő többségét.
 
Ilyenkor a legnehezebb dolgom mindig az, hogy megmutassam a tulajdonosnak, ügyvezetőnek, hogy folyamatosan mekkora veszélyhelyzetben vannak, ha ezen nem változtatnak.
Az egyik legtoxikusabb állapot, amit csak el tudok képzelni egy cégnél az, amikor nincs megfelelő számú ügyfélköre, és a bevételének döntő része automatikusan érkezik, de csak pár helyről.
 
Persze ez egy csodás és kívánatos helyzetnek tűnik. 
Ezzel szemben az igazság az, hogy ez az állapot sok dolog miatt is megmérgezheti a vállalkozást.
 
Első sorban azért, mert ez a stabilnak gondolt piaci helyzet kényelmessé teszi a tulajdonosokat, ügyvezetőket, és nem ad késztetést arra, hogy folyamatosan új ügyfeleket szerezzenek, hogy így jelentősen megnöveljék a cég terjeszkedését és méretét. 
 
Másodszor ez a működés teljesen egészségtelen, mert hagyja elkényelmesedni a vezetőket és a csapatot, ami miatt megszűnik a piaci rálátás, megszűnik az a természetes ösztön, hogy folyamatosan éberek legyenek, és a váratlan gazdasági, társadalmi változások kihívásaira azonnal és hatékonyan tudjanak reagálni. Így a további sikerük, sőt a stabilitásuk és fennmaradásuk is enyhén szólva kérdőjeles.
 
Harmadszor, és egyáltalán nem utolsó sorban, amikor ezek közül az „automatikus vevők” közül valamelyik – vagy akár mindegyik – bajba kerül, és csökkenti a vásárlásait, vagy akár szünetelteti bizonyos ideig, akkor az a cég, amelyik nem gondoskodik folyamatosan új ügyfelek megszerzéséről és a terjeszkedésről, annak könnyen vége lehet.
 
Gondoljunk csak egy olyan oroszlánra a szavannán, amely úgy nő fel, hogy rendszeresen etetik, és nincs rákényszerülve arra, hogy ellássa saját magát. Ő el fogja veszíteni az életösztöneit, és abban a pillanatban, amikor megszűnik az automatikus élelem forrása, bizony bajba fog kerülni a túlélése a vadonban.
 
Ezért nincs nagyobb ellensége a cégeknek, mint az egy-két nagy vevőre való támaszkodás, és az automatán jövő bevételek.
 
Így bármilyen vállalkozás tulajdonosának, vezetőjének kutya kötelessége kiépítenie egy olyan gépezetet a cégében, amely megállás nélkül kutatja fel és szerzi meg az újabb és újabb ügyfeleket, megkeresi és megszerzi az újabb és újabb célközönséget.
 
Ezzel tudja a vezetés a legjobban szolgálni a cége és a csapata egészséges működését.
 
Barátsággal:
Bacsa András

VERSENYEZZ ÉS NE HARCOLJ! 

Nap mint nap azt látom, hogy sok cégtulajdonos, vezető olyan harcot vív, amellyel megkeseríti a saját, és a mások sorsát is. Ez a küzdelem beleívódik az életébe, és ennek a harcnak a végeredménye az, hogy tönkremennek és megszűnnek a családi, baráti kapcsolatai, illetve megromlik a viszonya a környezetével.
 
A fő probléma az, hogy ő nem versenyez, hanem őrült görcsös erőfeszítéssel, elkeseredetten próbálja azokat az akadályokat leküzdeni, amik egyébként természetes velejárói minden versenynek minden területen az életben.
 
Az a vezető, aki úgy éli meg a tevékenysége közben felmerülő nehézségeket, hogy azok az élet igazságtalanságai, amik csakis büntetni akarják őt, soha nem fogja megélni azt az örömöt, ami ezeknek az akadályoknak a legyőzéséből fakad.
 
Ami pedig ennél is rosszabb, az, hogy ebből adódóan sosem fogja igazán elismerni magát, illetve másokat sem, akik részt vettek vele együtt ezek leküzdésében. Így ez számára egy folyamatos kényszerű harc, nem pedig egy olyan verseny, ami minden nehézségével együtt lehetőséget ad arra, hogy bebizonyítsa, hogy ő és a csapata a legjobb.
 
Azokban a cégekben, ahol a tulajdonos, vezető napi harcokat vív, nem pedig versenyez, ott goromba és keserű a légkör. A csapattagok rettegnek, mert amikor a teljesítményük nem megfelelő, vagy amikor hibát követnek el, akkor ahelyett, hogy a vezetés segítene nekik ezeket korrigálni, inkább hangos hibáztatások közepette “leszedi a fejüket”.
 
Ilyenkor ezek a munkatársak a vezető szemében csapattagból ellenséggé válnak, mintha ők is, és minden probléma összeesküdött volna ellenük. 
 
Mi is történik valójában? Aki “farkast kiált” – azaz vészmadár – az előbb vagy utóbb egész biztosan bevonzza a bajt. Aki folyamatosan harcol, az előbb vagy utóbb mindenben és mindenkiben ellenséget lát. Sőt, ellenséggé fogja tenni. 
 
Így a csapattagok társak helyett zsoldosokká válnak, és sosem fog kialakulni egy igazi bajtársias csapatlégkör, amely nélkül egy cég sem tud stabil és sikeres lenni, illetve sosem tud egy hosszú távon lojális csapatot létrehozni és főleg megtartani.
 
A kitűzött célokból pedig csak kudarcok lesznek, és ezek a vezetők boldogtalanul, magányosan feledésbe fognak merülni.
 
A verseny nemesít, a folyamatos görcsös harc pedig legtöbbször lealacsonyít.
Versenyezz hát, mert az sokkal több örömöt ad, és nemesebb lelket hoz létre! 
 
Barátsággal:
Bacsa András
 
 

A VÁLTOZÁS BENNED KELL MEGTÖRTÉNJEN!

Eddigi, viszonylag kalandos életem során meg kellett tapasztaljam, hogy a változás mindig csak egy lehetőség.
A változás csak egy esély arra, hogy jobban csináljuk a dolgokat, javítsuk és optimalizáljuk azokat a helyzeteket, amik nem annyira jól szolgálják az életünk egészét.  
 
A változás és változtatás az a pillanat, amikor a hajlandóságunk találkozik egy lehetőséggel és eséllyel. Egy eséllyel, amelyet megteremtettünk.
Semmi több!
Az, hogy mi hogyan élünk vele és mit hozunk ki belőle, az teljes mértékben azon múlik, hogy megragadjuk-e ezt az esélyt, és átformáljuk-e azokat a dolgokat vagy területeket, amikkel nem vagyunk elégedettek, és amelyek akadályokat és problémákat jelentenek egy örömtelibb, alkotóbb és boldogabb élet létrehozásában.
 
Az életünk és sorsunk változása és megváltoztatása azonban nem kívülről indul el. 
Nem is indulhat el kívülről, mert akkor megint csak valaminek a hatásai leszünk, és így nem mi tudjuk irányítani a dolgokat, hanem megint – kisebb vagy nagyobb mértékben – azok áldozatává válunk.
 
Így az igazi változás alapvetően mindig bennünk kell, hogy végbe menjen, mert azok a dolgok, amik számunkra nem kívánatosak a környezetünkben és a körülményeinkben, azok a saját hozzáállásunknak, nézőpontunknak, gondolkodásunknak és cselekvésünknek – vagy a tétlenségünknek, halogatásunknak, nem szembenézésünknek – az eredményei.
 
DE! A legfontosabb számomra mindig ez:
MELYIK AZ A TERÜLET, VAGY EGY TERÜLETNEK MELYIK RÉSZE AZ, AMIRE KÖZVETLEN HATÁSSAL TUDOK LENNI, ÉS A HOZZÁÁLLÁSOMMAL, CSELEKVÉSEMMEL ÉN TUDOK VÁLTOZTATNI ÉS JAVÍTANI RAJTA?!
 
Amikor mindannyian elkezdjük ebből a nézőpontból megvizsgálni az életünk bármely részét, illetve elkezdjük ez alapján lépésről lépésre rendbe szedni a dolgainkat – és ezáltal a környezetünket is – , abban a pillanatban egy hatalmas cselekvő- és teremtő erő fog felszabadulni.
 
Ez az erő pedig nem egy varázslat, hanem az egyének ereje.
Ez az erő összeadódik,  és képes alkotni, értéket teremteni, jövőt építeni és új alapokat létrehozni egy jobb és élhetőbb kultúra számára.
 
Erre az egyéni erőre, hajlandóságra és főként cselekvésre van szükség ahhoz, hogy valódi változást és javulást tudjunk létrehozni, és élni tudjunk bármilyen eséllyel és lehetőséggel, és ezáltal javítani tudjunk az életünkön és a sorsunkon.
 
Mert a saját sorsunk alakulásáért végső soron mindig mi magunk felelünk.
 
Barátsággal:
Bacsa András
+36309365092

AMIT UTÁLUNK EGY MUNKAKÖRBEN

Az elmúlt időben többször előfordult, hogy azzal magyarázták nekem cégtulajdonosok, ügyvezetők, középvezetők vagy munkatársak a sikertelenségüket, hogy bizonyos részét vagy részeit utálják annak a szerepkörnek, munkakörnek, amit betöltenek. Ezt használták ésszerű indoknak, hogy miért nem végeznek el bizonyos feladatokat, illetve miért csak részben végzik el az adott feladatkört.
 
Tulajdonképpen azt igyekeztek ezzel megmagyarázni, hogy amikor valaki nem szeret egy területet a munkakörén belül, akkor azt nem kell feltétlenül megcsinálnia. 
Ez persze beláthatatlan károkat okozhat neki és a csapatának egyaránt.
 
Ez a fajta működés esetenként megfigyelhető cégtulajdonosoknál és ügyvezetőknél is, de ez a legveszélyesebb dolog egy vállalkozásra nézve!
Mivel ők a cégük forrása, így minden gondolatuk és cselekvésük nagy eséllyel tovább fog másolódni a csapatukban is, és egyszer csak azt veszik észre, hogy a szervezetük összeomlott alattuk.
 
Ez azért történhet meg, mert abban a pillanatban, amikor egy vezető – főleg ha az maga a  cégtulajdonos illetve az ügyvezető – nem végzi el a szerepköréhez kapcsolódó munkát (mert mondjuk utálja pl. a dokumentációt, vagy utál konfliktusba kerülni és kezelni embereket stb.), már sokkal nehezebben fogja szigorúan számon kérni a csapattagjain az ő saját feladatkörükkel járó kötelességeiket, és sokkal elnézőbb lesz velük szemben.
 
Ez begyűrűzik a teljes cégbe, általánossá válnak az el nem végzett feladatok, általánossá válnak a hibák, amik akár rövid úton tönkre tehetik azt. Így a tulajdonos vagy a munkatárs nagy reményeiből csak meghiúsult célok, csalódások és kudarcok lesznek.
 
Természetes vannak dolgok, amiket egy pozíció betöltésében nem feltétlenül szeretünk, vagy akár utálunk.
DE! Megfigyelésem szerint pont ezek azok a dolgok, amik sokszor a kulcsot jelentik ahhoz, hogy azt a pozíciót vagy területet igazán sikerre vigyük.
Abban a pillanatban, amikor ezeket az utált dolgokat elvégzik vagy kijavítják, rohamos és robbanásszerű eredmények és sikerek születnek.
 
Mivel az ember eleve szívesen csinálja azt, amit szeret, és nem okoz neki gondot, hogy ezt jól csinálja, így az erősségeit könnyebben tudja még magasabb szintre felvinni. Én egyébként főleg ezekre az erősségekre fókuszáltatom az összes ügyfelem. Egy jó edző és csapattárs mindig elsősorban az erősségekre és a képességekre koncentrál.
 
Azonban sok elvesztegetett potenciált találunk azokon a területeken, amikkel valaki nem akar szembenézni, mert utálja, és mert nagyon kényelmetlen neki. Sokszor itt találjuk meg a kulcsát egy gyors és látványos növekedésnek, javulásnak.
 
És ne feledjük! 
Szerintem az anya szerep az egyik legszebb dolog a világon. Az anyaságban rengeteg minden csodaszép, ami elmondhatatlan boldogsággal jár.
Viszont ennek a szerepkörnek is megvannak azok a kényelmetlen, és sokszor utálni való részei, amiket egy anya joggal mondhatná, hogy nem csinálja meg, de ezek nélkül nem lenne boldog és egészséges egyetlen gyerek sem.
A magabiztos, boldog anyák büszkék arra, hogy minden utált dolog ellenére ők nem hagyták cserben a gyerekeiket, hanem átmentek ezeken a kellemetlenségeken.
 
Sokszor kiderül az is, hogy az utálat tárgyát képező dolgok vagy területek egyszerűen csak zavarosak az embernek, mert valamit nem ért, vagy valamiről félreértése van, vagy nincs elegendő tudása róla. Ezeket mindig lehet orvosolni, és azután szinte varázsütésre eltűnik az utálat és a kényelmetlenség.
 
Egy vezető felelőssége abban rejlik, hogy először saját magán kiszúrja, hogy melyik az a terület vagy területek, amikkel szemben utálatot és kényelmetlenséget érez, és ahelyett, hogy elmenekül előle és figyelmen kívül hagyja, inkább “megragadja a saját grabancát”, és önfegyelemmel “átrángatja” magát a dolgon. Megvizsgálja, hogy az adott terület melyik része az, amelyik problémát okoz, és igyekszik több tudást és gyakorlatot szerezni benne. 
 
Ezután már nem fog gondot okozni neki, hogy a csapatát is átsegítse ezeken az akadályokon, és számon is kérje a csapattagoktól, hogy ők is szembenézzenek az utált területekkel, és önfegyelemmel “átrángassák” saját magukat a “saját grabancuknál fogva” ezeken.
 
Amikor pedig mindannyian átlépték a saját korlátaikat, akkor már egy büszke, magabiztos, és valószínűleg nagyon sikeres és boldog csapatot alkotnak, amelyik képes bármely külső és belső körülmény ellenére egyre növekvő és stabil maradni.
 
Barátsággal:
Bacsa András
Életcél és Karrier Tanácsadó